13.rész ~Emlékek és újra átélt pillanatok!

Sziasztok drága olvasóim! :)

Meghoztam nektek a 13. részt is! :) Mint gondolom láttátok sajnos át kellett költöztessem ide a blogomat mert egy "kedves" idegen feltörte a másikat! :| Na mindegy.:)

A részhez annyit fűznék hozzá, hogy nekem nagyon tetszik és remélem nektek is fog.:)

Sajnálatos módon egy szabályt kell bevezessek miszerint 5 nagyon tetszik gomb után és MINIMUM 3-4 komi után hozom az új részt! :) Sajnálom de amikor láttam az előző blognál, hogy egy részt 96-an olvastok de csak 3-an kommenteltek az egy kicsit rosszul esik! :) Remélem nem baj, hogy ezt most így bevezetem.Igaz, hogy minimum 3-4 komi, de azért nagyon örülnék ha több is lenne! :) Kritikát is elfogadok..:)

Mint láttátok egy új írásmódot próbáltam ki a blog 'jelen' részénél mert szerintem ez így jobb.Az elején azért nem így van mert ott visszaemlékszik, hogy mi volt! :)(Mintha elmesélné)

Remélem tetszik az új kinézet és az új szereplők mert nekem nagyon bejön! :)

Legalul a véleményes gomboknál az amelyik nem látszik az egy "Kövit!(*-*)" gomb! :)

Ha tetszik a blog iratkozz fel rá ott oldalt ! :))

Na nem papolok tovább! :) Jó olvasást ! :3 <3

Csók:Nikiii1D_love

Két napot töltöttem Louisval Párizsban ami csodálatos volt.Minden napra szervezett nekem valamiféle meglepetést és a várost is körbejártuk.Azt hiszem nem véletlenül mondják azt, hogy ez a szerelem városa.
Az első nap a csók után még maradtunk egy ideig az Eiffel tornyon majd visszamentünk a szállodába.Hamar elnyomott az álom egy ilyen csodálatos nap után.
Másnap Louis keltett, hogy készülődjek mert reggeli után elmegyünk egy kicsit szétnézni.Felvettem a pirosas ruhám egy hozzá illő magassarkúval és miután letudtuk a nap legfontosabb étkezését elindultunk.Először sétáltunk a Szajna partján majd Louis kitalálta, hogy béreljünk egy csónakot.Nekem is tetszett az ötlet úgyhogy elmentünk egyért.Az elején még igazán romantikus volt ahogy csak mi ketten Párizsban a Szajnán csónakázunk, de utána mivelhogy Louisval voltam az egész inkább kezdett viccessé válni.Elkezdtünk hülyén franciául beszélni és parodizáltuk a francia embereket majd Louis kérésére mindenféle vicces mondatokat kellett kikiabáljak a mellettünk sétáló embereknek.Mikor megkérdeztem, hogy miért lerendezte egy "Csak te tudsz franciául.Hogy nézne már ki ha én össze vissza beszélnék értelmetlenségeket?" Igaza van végül is az sokkal normálisabb ha én olyanokat ordibálok ismeretleneknek mint "Hello.Van magánál répa?" vagy "Azonnal vegye le a csíkos pólóját asszonyom!" esetleg "Ennek a fiúnak itt mellettem jobb segge van bi-bi-bí!" .Mondanom sem kell az összeset Louis találta ki.Miután valaki egy "Huligánok!" jelentésű szép francia mondatot kiabált vissza nekünk, annyira nevettünk Louisval, hogy már a csónakban egymáson feküdtünk miközben fogtuk a hasunkat.Lounak kiváló alkalom volt ez, hogy megragadjon a lábamnál fogva és belelökjön a folyóba.Mivel nagyon jól tudtam úszni ezért először nem ijedtem meg, de utána eszembe jutott, hogy megtréfálom Louit.Többször elmerültem és közbe olyanokat kiabáltam, hogy "Segítség!Nem tudok úszni" meg olyanokat, hogy "Louis segíts!Meg fogok full..ahd..al..dni!" Természetesen vicces kedvű barátom bepánikolt és beugrott utánam.Megfogott a derekamnál fogva és kihúzott a partra.Óvatosan kukucskáltam, de próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy már nem vagyok magamnál.Lou beletúrt a hajába és körbe-körbe forgolódott hátha talál valakit a környéken aki tudna neki segíteni.Amikor látta, hogy magára maradt két kezével megfogta az arcom és a "szájon át lélegeztetést" választotta.Mit sem sejtve lehajolt én pedig mosolyogva visszacsókoltam mire ő meglepődve húzódott hátra.Láttam, hogy most esik le neki, hogy nem volt semmi bajom, de mielőtt megszólalhatott volna a pólójánál fogva visszahúztam és újra megcsókoltam.Belemosolygott csókunkba én pedig a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam.Ajkaimat leválasztottam az övéről és miután felhúzott arcomat beletemettem a pólójába.A történtek után csurom vizesen bementünk egy boltba venni néhány száraz ruhát majd folytattuk "kirándulásunkat".Louis ezek után egyszer sem engedett el mintha félne, hogy elveszítene úgyhogy szinte biztos voltam benne, hogy másnap rólunk szóló cikkekkel lesznek tele az újságok.Aznap végig sétáltunk a Sanzelizén és elmentünk  a Diadalívhez.Vettünk útközben néhány csecsebecsét, Louis még vett nekem egy szál rózsát és egy Eiffel Tornyos Nyakláncot. Utoljára még megnéztük a Notre Dame-t majd a szálloda felé menet vettünk magunknak jégkrémet.Csodálatos napunk volt.Fáradtan estünk be az ágyba majd én hirtelen elaludtam.Louis még este felkeltett, hogy rendelt a szobaszolgálattól vacsorát és, hogy nem sokára megérkezik.Miután megvacsoráztunk elmentem lezuhanyozni és "újult erővel" dőltem be az ágyunkba.
Másnap reggel délelőtt 11-kor keltem.Lou nem volt mellettem de mivel a fürdőből hallottam a víz csobogását rájöttem, hogy csak zuhanyozott.Feltápászkodtam az ágyból, elcsoszogtam a telefonért és kértem magunknak reggelit.Amíg vártam, hogy meghozzák visszavonszoltam magam az ágyhoz és leültem.Elővettem az iPhone-om és felmentem Twitterre.Elkerekedett szemekkel néztem, hogy több mint 22 ezer követőm van.Úristen!Amikor utoljára voltam fent még csak 9 ezer volt.Megnéztem a nekem szánt Tweeteket.A legtöbbjükhöz fényképek is voltak csatolva.Átfutottam őket és meglepődve láttam, hogy olyan képek vannak mint ahol csónakázunk, vagy amikor felrakta nekem a nyakláncot.Az a kép tetszett a legjobban mikor vizesen fekszek a parton, Louis felettem volt és pont "próbált újraéleszteni".Elmosolyodtam a képen és abban a pillanatban jött ki Louis is.Én is elmentem fürödni majd reggeli után az volt Lou kiváló gondolata, hogy menyünk el a francia Disney Land-be.Felvettem a tegnap vett ruhámat és miután egy normális lányt formáltam magamból elindultunk.Rettenetesen jól éreztük magunkat, lefotóztuk egymást Mickey és Minnie egérrel és amire csak tudtunk felültünk.Persze rengeteg rajongó megállította Louist fotóért, aláírásért vagy csak egyszerűen azért, hogy Lou szóljon bele a telefonba, hogy az adott személy barátja/barátnője elhiggye, hogy kivel találkozott.Sokan kértek tőle puszit olyankor én csak csendben elhúzódtam.Amikor végre hagytak minket kicsit még szórakoztunk majd elindultunk vissza.Utoljára még megkértem Louist, hogy vigyen el valahova úgyhogy kicsit még körbejártuk a várost majd végre visszaértünk.Vacsora után gyorsan lefeküdtünk mert másnap korán kell keljünk ugyanis megyünk haza.Sajnálatunkra.

~*~

Louis szemszöge végéig ajánlatos zene:♫

-Hope!Hahó, Hope!Kelj fel!Megyünk haza.Hope!-valaki szólongat.A hangja nagyon hasonlít Louiséra.Megmondtam neki, hogy ne keltsen fel! mérgelődök magamban és nyöszörögve átfordulok a másik oldalamra.

Mellettem, a meglepően kényelmes matracról végre feláll a csodálatos álmomból felkeltő fiú és a léptek zajából ítélve kisétál a szobából.Végre!

Kényelmesen befészkelem magam újra az ágyba amikor megint léptek hangja csapja meg a fülemet.A hangok egyre erősödnek majd mellettem elcsendesülnek.Lassan megfordulok és ránézek az előttem vigyorgó, a két kezét a háta mögé rejtő Louisra.Mit forgat a fejében? -gondolkozok el, de nincs sok időm mert Boo Bear jobb kezét gyorsan kirántja a háta mögül és egy pohár tartalmát nemes egyszerűséggel a fejemre borítja.

-Ezt még megbánod Tomlinson!-ugrok fel és elviharzok a nevetéstől már a könnyeit törölgető barátom mellett.

Mielőtt átlépném a fürdő küszöbét még megfordulok és a fuldokló Louisra emelem kecses kezem középső ujjacskáját.

Sietősen berontok a kék csempékből kirakott fürdőbe és az ajtót magamra zárva indulok el a kád felé.Zilált ábrázatom láttán gyorsan megengedem a csapot és nyomok a kádba mindenféle fürdősót ami csak a kezembe akad.Szépen lassan kiszedem barna hajzuhatagomból nagy hajcsatomat és leteszem a mosdókagyló peremére.Rátámaszkodok mind két kezemmel és lassan fejemet felemelve belenézek a tükörbe.Kócos tincseim egymást követve omolnak a vállamra.Vajon büszke lenne rám?Ki tudja.-gondolkozok el és csak azt veszem észre, hogy néhány könnycsepp utat tör magának szemeimben.Szépen lassan végig folynak az arcomon egészen a szám széléig ahonnan mintha lassított felvétel lenne esnek bele a csapba.Az élet olyan igazságtalan.-idézem fel azokat a pillanatokat amik örökké az elmémbe vésődtek.Miért mindig azt veszi el tőlünk akiket a legjobban szeretünk?!-teszem fel magamnak a költői kérdést és ökölbe szorított kezemet teljes erőmből a falba vágom.

Szörnyű fájdalom nyilal bele, de ezzel mit sem törődve teszem meg újra ezt a mozdulatot.A fájdalom olyan szinten lesz úrrá rajtam, hogy hangosan felordítok és zokogva rogyok össze a padlón jobb kezemet szorongatva.Miért hagytál itt?-suttogom magamnak és meredek magam elé.Kezem teljesen bekékül és megmozdítani sem bírom, de ez a fizikai fájdalom semmi ahhoz képest amit a lelkemben érzek.

-Úristen mi van veled Hope?-dörömbölt az ajtón torka szakadtából kiabálva Louis.

-Jól leszek ha elviszel a kórházba.-nyögöm ki ezt a pár szót és lassan odakúszok a földön, a zárban lévő kulcshoz melyet elfordítok balra, hogy aggódó barátom be tudjon jönni hozzám.

Az ajtó hirtelen kivágódik, engem fejbe vágva én pedig tehetetlenül zuhanok a padlóra, fájó kezemre esve.Heather úgy érzem, hogy nem sokára találkozunk!

*Louis szemszöge*

Épp a  reggelim maradékát pakolom vissza a szobaszolgálat által küldött kocsira amikor Hope hangos ordítására leszek figyelmes.Jézusom, mi történt vele?-ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben közben villámgyorsan futok az ajtóhoz.

-Úristen mi van veled Hope?-dörömbölök a fürdőajtón és várom a válaszát.Legszívesebben betörném az ajtót, de sajnos ezt most itt lehetetlen.

-Jól leszek ha elviszel a kórházba.-hallom rekedtes hangját nekem pedig összeszorul a szívem a kórház szó hallatán.Miért kell neki kórházba mennie?

Hallom, hogy a zárban elfordul a kulcs én pedig teljes erőmből nyomom be az ajtót ami valami akadályba ütközve megáll félúton, én pedig csak Hope erőtlen testét látom elterülni mellette.

Mit tettem?

*Harry szemszöge*

-Kelj fel álomszuszék!-ugrik rám egy felettébb könnyű test és aprócska törékeny kezeivel összeborzolja göndör fürtjeimet.

-Neked is jó reggelt.-mosolygok rá Pamelára aki nevetve száll le rólam és bújik mellém az ágyba.

-Ma jönnek haza Louisék.-suttogja a fülembe nekem pedig hangja hallatán melegség járja át a testemet.-Ki fognak bukni ha meglátják azt a tömérdek mennyiségű újságot amin ők vannak a címlapon.-kuncog fel és csilingelő hangja engem is nevetésre késztet.

-Ahogy Louist ismerem csak egy jót fog nevetni az egészen.-fordulok felé így arcunkat csak pár centiméter választja el egymástól.

-Viszont ahogy én ismerem Hope-ot egy nagy veszekedés fogja kezdetét venni.

-Fogadjunk?-vetem fel az ötletet és gyorsan ágyamban felülve nyújtom felé jobb kezemet.

-Fogadjunk.-viszonozza mozdulatomat és nevetve visszadől az ágyra.-Na is mit kap a nyertes?-a fehér plafon kémleléséből kék szemeit rám emeli és várja a válaszomat.

-Ha én nyerek...-kezdem el, de nem jut semmi az eszembe.Majd bevillant.-...kapok tőled egy csókot.

Egy ideig tétovázik majd bólint egyet miszerint rendben van.

-Viszont ha én nyerek..-ül fel megint és így pont velem szembe kerül..-nem szólalhatsz meg egy hétig.

-Héj, héj, héj!-reagálok gyorsan.-1 nap.

-5-vágja rá.

-3.-ajánlom fel neki.

-Megegyeztünk.-nevetek vele újra.Olyan gyönyörű.

Mindketten ledőltünk újra az ágyra és ezt a mozdulatot teljesen együtt hajtjuk végre.Ránézek és egyszerre törik ki belőlünk a nevetés.Arcunkat körülbelül 2 centiméter választja el egymástól.Szemeimet végig vándoroltatom gyönyörű kék szemein tökéletes arcán majd ajkain leragadok.Ezt ő is észreveszi és egy kicsit mindketten közelebb megyünk a másikhoz.Ajkaink szinte összeérnek, de hirtelen megszólal a telefonom ezzel is tönkre vágva az idilli pillanatot.

-Hogy az a..-szitkozódva gyorsan felülök és kioperálom zsebeimből telefonomat amin Louis neve jelenik meg.Rápillantok Pamelára aki szintén felül és mosolyogva mutatja, hogy vegyem már fel.

-Remélem fontos.-kezdek bele.-Egy nagyon fontos pillanatot szakítottál meg.-morgom a telefonba, de a vonal másik végéről nem érkezik válasz.

-Louis!Hahó.-próbálkozok.-Most szórakozol velem?

-H..ho..opeval baj van..-végre belekezd de bár ne tenné-

-Baj?-rémülök meg mert barátomat nem sokszor hallom sírni, de ha könnyei utat engednek maguknak nála akkor nagy gond van.-Miféle baj?

-Kórházban van.-kezd bele de nem tudja folytatni.Nagyon megrémiszt.

*Pamela szemszöge*

Harry telefonja pont megszakítja a mi csodálatos pillanatunkat.Kiveszi a zsebéből a készüléket, de nem nagyon akarja felvenni, de én csak mutatom neki, hogy szóljon bele hátha sürgős.

-Remélem fontos.-morog bele a telefonba.Mackós hangja megmosolyogtat mert olyan édes amikor ilyen durcás.-Egy nagyon fontos pillanatot szakítottál meg.

Egy ideig nem szól bele a telefonba csak érdekesen méregeti, hogy működik-e.

-Louis.Hahó!-szólongatja a vonal túlsó végén lévő embert aki most kiderül Louis személyesen.-Most szórakozol velem?

Itt elnevetem magamat.Lehet, hogy Louis direkt csinálja ezt Hazzával.

Megint nem szól a telefonba.Biztos nem beszél Louis.

-Baj?-kérdezi rémültem.Lehet, hogy még is beszélni kezdett Louis?-Miféle baj?

Remélem nem zuhant le a repülő vagy akármi.Nagyon aggódok értük.

Harry egy ideig hallgat majd üveggolyó nagyságúra nyílnak szemei és leteszi a telefont.

-Harry jól vagy?-kérdezem.Szemeibe könnyek gyűlnek de azt gyorsan letörli mintha ott se lettek volna és nem foglalkozva a kérdésemmel lerohan a többiekhez.

Én is futok utána persze korántsem vagyok még olyan jártas itt a házban mint a fiúk.

Lent  Zayn és Carlyn a kanapén ülnek és Tv-znek, Niall reggelizik Sidneyvel együtt, Liam pedig telefonál valakivel.Harryt sehol nem látom.

-Reggelt.-köszön nekem Niall amit én egy biccentéssel le is rendezek.

Idegesen ront be a nappaliba Harry immáron teljesen felöltözve és mindenkit a kanapé köré hív.

-Louis most hívott.-kezdi el.-Hope-val baj van.

Néhányan felmordulnak, mindenkit meglepett ez a kijelentés.Én csak Harryre bámulok és várom, hogy folytassa, hogy mi történt a barátnőmmel.-Kórházban van és..-itt néhány könnycsepp buggyant ki szemeiből, de most nem törődve velük folytatja.-..az orvosok szerint olyan súlyos az állapota, hogy nem biztos, hogy megéli a holnapot.

Csend!Mindenki hallgat és próbálja felfogni a hallottakat.Űr.Mintha egy nagy rés tátongana a mellkasodban olyan érzésed van.Elvesztesz valakit akit nagyon szeretsz.Pont mint Heathernél.

Fájdalom.Hopenak élnie kell.MUSZÁJ élnie.Kérdések.Mi történt vele?Mit csinált(ak), hogy az állapotába belehalhat?Hogy történhetett?Remény.Mindenkinek KELL lennie egy második esélynek.

Mikor eljut a tudatomig, hogy Harry mit is mond pontosan, lerogyok a kanapéról és zokogok.A történelem NEM ismételheti meg önmagát.