Csók.:Nikiii1D_love
*Louis szemszöge*
Izgatottan készülődtem a randira Hopeval amikor megszólalt a telefonom.A kijelzőn Eleanor neve jelent meg.Vonakodva felvettem a telefont nem túl nagy életkedvvel mert már nem bírtam elviselni, hogy folyamatosan hívogat.
-Mit akarsz?-köszöntöttem hűvösen.
-Figyelj Lou beszéljük meg!-hangja könyörgő volt, de engem egy cseppet sem hatott meg.Tudom, hogy csak kihasznál.
-Nincs mit megbeszélnünk!-ezzel már én le is zártam volna, de El tovább folytatta.
-Figyelj Louis sajnálom.Tudom én szakítottam veled, de nem bírom nélküled.-haha most könnyű beszélnie, de nem tudja, hogy mennyi szenvedést éltem én át 2 hónapon keresztül.Most rátaláltam Hopera és nem engedem, hogy tönkretegye.-Találkozzunk!Kérlek...
Hallottam, hogy sír, hangja néha-néha elcsuklott és azért még is csak az exem.
-Mikor?-csak legyünk túl rajta.
-Ma megfelel neked?Mondjuk fél óra múlva?-hangjából hallottam, hogy reménykedik.
-Ma nem jó!
-De nekem nem jó máskor Lou.Holnap Amerikába utazok reklámozni egy új ruhakollekciót és akár 2-3 hónapig is ott lehetek.Ha újra akarjuk kezdeni ma kell találkoznunk.
-Mi?Én nem mondtam, hogy újrakezdjük!Csak meghallgatlak ennyi az egész...
-Jó értem.-sóhajtott.-Csak kérlek ma találkozzunk!
-Rendben.Hol?
-A régi helyünkön?!
-Jó.-mentem bele.-De többet NE hívd így.-ezzel le is csaptam a telefont.
Nem hiszem el, hogy Eleanor miatt ma nem mehetek el Hopeval.Pedig már mindent elterveztem.Limuzint is hívtam az éttermet lefoglaltam erre most minden romba dől.
Lemondtam gyorsan mindent és írtam Hopenak.Tudom személyesen vagy telefonon tisztességesebb lett volna, de nem akartam volna sírni hallani...
@Hope_Evans sajnálom, de le kell mondjam a találkozót mert nem érek rá.Majd máskor. x
*15 perc múlva*
A taxi kitett a "régi helyünkön" én pedig szorosabbra húztam fejemen a kapucnim mert rettenetesen hideg volt.Eleanor már ott várt rám, türelmetlenül ütötte ütemre lábait a földhöz.Mikor meglátott felcsillantak a szemei és felém közeledett.
-Nem érdekelsz már El.-vágtam bele a dolgok közepébe.-Már mást szeretek.
Második mondatom hideg zuhanyként érte, hirtelen megtorpant és kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi?-hitetlenkedett.-Te mást szeretsz?De hát kit?
-Mit érdekel az téged?Megbeszélni jöttünk a dolgokat nem az én szerelmi életemet kitárgyalni.
Kárörvendően felnevetett és közelebb jött néhány lépést.
-Lou drágám.-simította meg arcomat.-Nagyon jól tudod, hogy nálam jobban senki nem fog szeretni.
-Vedd le rólam a kezedet.-sziszegtem neki a fogaim között és hátráltam néhány lépést.
Nem ismertem rá.9 hónapon át együtt voltunk, de ez az énje még sosem mutatkozott meg.
-Szeretlek Louis!Érted?Mit nem lehet ezen felfogni?Téged akarlak!
-Ohh igen?-ordítottam rá mert a düh amit most iránta tápláltam felemésztett, mardosott belülről.-És ez nem jutott volna eszedbe amikor szakítottál velem?Amikor összetörted a szívem?Azt mondtad, hogy nem bírod ezt a sok turnét, hogy alig látsz.TESSÉK!MOST MEGKAPTAD AMIT AKARTÁL!-könnyek folytak le arcomon ahogy felidéztem az elmúlt 2 hónapot amikor próbáltam túllépni rajta.Most sikerült.Nem engedem, hogy újra úgy érezzek iránta mint régen.
Sajnos kalandvágyó énem erősebbnek bizonyult mint az ami azt mondta, hogy hagyjam a francba.Dühtől csillogó szemei elvarázsoltak és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.A köztünk lévő 3 méter néhány centiméteresre szűkült.Felkaptam Eleanort felültettem az autójára és vadul csókolgatni kezdtem.Nem szabadott volna így tegyek, de úgy éreztem, hogy muszáj.Hirtelen több villanást láttam mögülünk,mellőlünk és mindenhonnan.Paparazzók vettek körül minket.
Jaj ha ezt Hope meglátja......
*Hope szemszöge*
Zokogtam.Már órák teltek el, de csak sírtam és sírtam.Nem is értem, hogy könnycsatornáim, hogy nem száradtak még ki, de az biztos, hogy patakokba folytak könnyeim.
Kopogást hallottam, de nem voltam senkire se semmire kíváncsi.
-Hahó Hope.-Sidney hangját hallottam az ajtó túloldaláról.-Bejöhetek?
-Nem!-utasítottam vissza pedig legbelül szükségem volt egy jó barátra.-Egyedül akarok lenni.
-Jó, én megpróbáltam.
-Nem Sidney!Menyél már be!Tudod, hogy nem gondolja komolyan.-tuszkolta be ajtómon barátnőmet Pamela.Bármennyire is egyedül akarok lenni nagyon jól esik, hogy figyelnek rám.
Leültek mellém az ágyamra és várták, hogy beszéljek az érzéseimről.Bármennyire is ki akartam adni magamból egy hang sem jött ki a torkomon.Végül Sid törte meg a csendet.
-Ne is foglalkozz vele.Az egy barom!-Sidney maga a megtestesült tapintatosság.
-Basszus Sid inkább menj ki jó?Majd én meg vigasztalom.-Pam szerette a kezébe venni a dolgokat.
Mikor barátnőm kiment Pamela felém fordult megfogta a kezem és csak nézett rám.Furcsa, de ez sokkal többet jelentett mintha arról faggatna, hogy mi a bajom, hogy érzem magam..stb.Tudta, hogy ahhoz, hogy meg tudjak nyílni neki először a saját gondolataimat kell rendezzem.
10 perc hallgatás után végül megszólaltam.
-Miért?
-Nem tudom Hope.
-Miért velem?
-Nem tudom, de szerintem neki csak egy ember kellett akivel elfelejtheti.
-És miért vele?
-Hope ő a volt barátnője és lehet, hogy még mindig szereti.
Fél mondatokból is megértettük egymást.Pamela volt az akivel kiskorunk óta mindent meg tudtam beszélni és bármennyire magam alatt voltam ő mindig felvidított.Ez most sem volt másként.
-Próbáld meg elfelejteni jó?-reménykedve nézett rám, de ő is tudta, hogy lehetetlent kér.
-Ez nem ilyen egyszerű.Én úgy érzem, hogy szeretem.Nagyon.De nagyon fáj, hogy ezt tette velem.Az egyik énem azt mondja, hogy nem érdemel meg engem a másik pedig azt, hogy neki én vagyok a fontos és hogy adjak neki még egy esélyt.
-Akkor legalább csak ma próbáld meg elfelejteni.Holnap pedig majd beszélsz vele.
-Megpróbálom-sóhajtottam egyet.
-Na de most gyere ki a lányokhoz mert kitaláltak neked valamit.-húzott fel az ágyról én pedig megszédülve mentem utána.
Mikor kiértünk a nappaliba Carlyn fontoskodó arccal ült a kanapén és fel vette a titkárnős kinézetét.Haját kontyba rakta felvett egy lencse nélküli szemüveget és egy kosztümöt.
-Nos Hope Evans.-kezdte.-Nem hagyhatjuk, hogy ilyen állapotban legyen egy bizonyos retardált hímnemű miatt ezért ma....-kis szünetet hagyott.-.....a maradék pár órában........
-A lényeget!-sürgettem.
-CSAPUNK EGY IGAZI LÁNY BULIIIIT.-ordított a képembe Sidney.
-Igen ezt akartam én is mondani.-nézett szúrós szemekkel Sidre Carlyn.-Sidney a te feladatod Hope rendbeszedése ami a ruha kiválasztást és a hajcsinálást foglalja magába.És Pamela..-itt felé fordult.-...a te feladatod pedig a dekoráció készítése és a kaja rendelése.
-Héé és mit fogsz te csinálni?-Pamela nem értette, hogy miért ők csináljanak mindent.
-Én felügyelem, hogy minden rendben megy-e.-fontoskodott Car.
-Olyan jó, hogy munkamegosztás van.-mormogta az orra alatt Sid, hogy csak én halljam.t
-Figyelem lányok fél órátok van!-nézett a karórájára Carlyn.-Sipirc!
*25 perc múlva*
-Wow Sidney ez gyönyörű.-mutattam hajamra amit drágalátos barátnőm készített nekem.-És ez a ruha is...köszönöm!-suttogtam, hálásan.
-Na induljunk mielőtt megint elkezdesz bőgni itt nekem.-ráncigált ki az ajtómon Sid.
(Hope ruhája és haja):
Lefelé mentünk a lépcsőn amikor megpillantottam a díszítést.A nappaliba ki volt függesztve egy hosszú papírcsík amire ez volt ráírva:
Felejtsd el azt a hülyét buli.Belépés csak lányoknak!
Ezen kívül lampionok voltak kirakva a ház minden kis zugába és színes flitterekkel volt tele a ház.Carlyn és Pamela is fel volt már öltözve igazi bulizós szerkóba és időközbe Sidney is felöltözött már.
-Na csajok.Kezdődhet a buli?-kiáltotta Carlyn és bekapcsolta a magnót.
You're insecure
Don't know what for
You're turning heads when you walk through the door.......
Szólaltak meg a WMYB első szólamai és Liam szólójának első mondatai.
-A fenébe.Az Up All Night album van berakva.
-Carlyn ezt most azonnal kapcsold ki!-parancsoltam rá.-Kérlek.
-Jó sajnálom.-szabadkozott.-El hiheted, hogy nem direkt raktam be.
A buli ezen részén kívül iszonyatosan jól telt.Ugráltunk, táncoltunk, bolondoztunk és baromi jól éreztük magunkat.
-Pamela!-jutott eszembe.-Rendeltél te egyáltalán kaját?
-Igen.Azt hiszem...Az a helyzet, hogy nem emlékszem.
-Én hallottam, hogy rendelt pizzát.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Car.
-Huhh akkor megnyugodtam.-sóhajtott Sidney az örök kajás.
Hirtelen az ajtó irányába fordítottam fejemet mert hallottam, hogy jön fel a lift.Biztos csak a pizza.Hallottam a rács hangját is majd kopogtak.
-Majd nyitom lányok.-szaladtam előre.
Az ajtóban nem várt személy fogadott.
-Louis?-hitetlenkedtem.-Te meg mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése