8.rész ~"Bízhatok benned?"~

*Hope szemszöge*
Mikor végeztem a kipakolással gondoltam kinyitom az ablakot és szippantok egyet London levegőjéből.Kihajoltam és nézelődtem.A szállodánknak volt egy úgymond "testvér" szállodája melyre pont az én ablakom nyílott ezért gondoltam jobban szemügyre veszem így ablakon keresztül.A szomszéd hotel legtetején volt egy medence amit egy üvegajtó választott el a lakástól.Már épp el akartam menni az ablakból amikor egy ismerős személyt fedezek fel ahogyan kilép az üvegajtó túloldaláról és a medence mellett felállított pihenőágy felé viszi az útját."Nem, ez nem lehet!"-gondoltam magamban és megtöröltem a szemem hátha csak képzelődtem.Nem, ezek a fürtök összetéveszthetetlenek.Tátott szájjal bámulom mikor egy újabb alak jelenik meg csíkos pólóban és piros nadrágban ahogy már éppen leülni készülő barátjára ugrik és mint két kisgyerek naivan játszadoznak a medence körül.Megmosolyogtat a gondolat, hogy mennyire jó barátok amikor leesik, hogy kik is ők valójában.Miközben a két fiú egymást lökdösik a medencébe megjelenik egy harmadik aki cigarettával a kezébe egy kis asztal felé veszi az irányt.Nem sokkal kreol bőrű barátunk megjelenése után egy kis szőke fiút látok kajával a kezében mellette pedig a barátját ahogy ők is leülnek a kis asztal köré."Hisz mind itt vannak!"-kapom kezemet a szám elé majd egy elég hangos sikítás hagyja el a számat.Hitetlenkedve lerogyok az ágyamra és az előbb látottakat próbálom feldolgozni.
-Hope mi történt?-zökkent ki gondolataimból Pamela aki Sidney-vel az oldalán fut be hozám.
-A..aa..aaa-kezdeném el, de még magamat is meglep dadogásom.
-Nyögd már ki!-mordul fel Sidney, de én csak egy szúrós pillantást intézek felé majd próbálom összeszedni a gondolataimat.
-A One Directiont láttam az ablakból.
Barátnőim hitetlenkedve pillantanak rám majd összenéznek és elkezdenek nevetni.Nem értem őket.Hiszen én igazat mondok.
-Haha..jó vicc...már majdnem elhittük.-veregette meg a hátamat Pamela én pedig értetlenkedve pillantok hol egyikre , hol a másikra.
-Nem, nem én igazat mondok.-hangom kicsit vékonyabb volt mint ahogy elterveztem, de úgy látszik hatott mert Pam és Sid abbahagyták a nevetést.
-Uram atyám.Mesélj el mindent!-ültek le mellém az ágyamra és várták, hogy beszámoljak nekik mindenről amit láttam.
-Jó csak szólok Carlynnek.-mosolygok mert örülök, hogy hisznek nekem.-CARLYN!-ordítok hangosan és várom, hogy barátnőm felbukkanjon végre.
-Mi történt?-rohant be az ajtómon lihegve mintha csak a maratont futotta volna le az imént.
-Csak ülj le és elmesélek mindent.-invitálom az ágyamhoz ő pedig bólint és várja, hogy belekezdjek idehívásom okába.
Mikor szóról-szóra, töviről-hegyire mindent amit láttam elmeséltem nekik barátnőim az ágyamról felugorva sikongatva kezdtek el ugrándozni és már a fiúkkal való találkozásukat tervezgették.
-Ugyan már.Mekkora az esélye, hogy találkozunk velük vagy, hogy megismerjük őket?Körülbelül egy a százhoz.-ébresztem fel barátnőimet abból az álomvilágból amiben eddig éltek.
-Hallod..-néz rám Sidney felháborodottan-..te tényleg annyira optimista vagy.-forgatja szemeit és duzzogva kisétál a szobámból.
-Nem értelek titeket.-csóválom a fejemet-olyan dolgokat képzeltek be magatoknak amikről tudjátok a lelketek mélyén, hogy soha nem fog megtörténni.
-Az előbb még azért sikítottál mert megláttad őket az ablakból most meg azt bizonygatod, hogy soha nem fogjuk őket élőben látni?-vonja fel jobb szemöldökét Pamela ami egy kissé megijeszt, de próbálom figyelmen kívül hagyni és csak a mondottakra koncentrálni
-Még magadnak is hazudsz Hope!-Carlyn fején találta a szöget.
-Figyeljetek!Titkon én is elhiszem, hogy találkozni fogunk velük, de ha nem akkor összetörik a szívetek, beleértve az enyém is ezért nem akarom, hogy bemeséljétek magatoknak ezt az egészet.
-Megváltoztál Hope.-áll fel ágyamról Pam és Car is követi útját de mielőtt kimenne rám néz és egy csalódott mosollyal az arcán elhagyja szobámat.
-Én nem változtam meg csak nem akarom, hogy összeroppanjatok ha mégse úgy lenne ahogy ti azt elképzelitek.-fejemet lehajtva, törökülésben ültem az ágyamon.Próbáltam sírni de nem ment ami meglepett, de talán azért nem hagyják el szemeimet könnycseppjeim mert tudom,hogy nekem van igazam.
Szekrényem felé indulok kiveszem belőle a kabátomat-mert Londonban még nyáron is elég hűvös az idő-és elindulok lefelé a lépcsőn.Mikor leértem egy tapadós papírra ezeket a sorokat írtam:
"Ne keressetek, sétálni mentem, majd jövök.
Hope xx"
Kiragasztottam a hűtőre mert Pamela oda biztos kimegy legalább egyszer szóval tuti látni fogják.
Beléptem a liftbe, behúztam a rácsot és vártam, hogy leérjen a legalsó emeletre.Mikor a hallba értem köszöntem a recepciósnak és kiléptem London hűvös utcájára.
Az mp4-emet kerestem éppen amikor nekimentem valakinek.
-Jaj nagyon sajnálom.-szabadkoztam és felnéztem "áldozatomra".Kapucnit viselt, szemét napszemüveg takarta fején pedig egy sapka volt.Észrevehette, hogy furcsán méregetem mert megszólalt.
-Valami baj van?-mosolygott.
-Nincs meleged?-kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva mert oké, hogy az idő nem éppen meleg na de ennyire még sincs hideg.
-Nem azért van rajtam mert fázom csak...-kezdte és erősen gondolkozott, hogy hogyan tudná folytatni mondatát.-..mindegy úgysem értenéd.
-Ha így gondolod.-vontam meg a vállamat nevetve.-Legalább a nevedet áruld el kedves idegen.-nyújtottam felé kezemet.-Én Hope vagyok.Hope Evans.
-Louis.-rázott velem kezet.
-Louis micsoda?
Értetlenkedve nézett rám.
-Mi a vezeték neved?Jaj ne keljem minden szót harapófogóval kihúznom belőled.
-Bízhatok benned?-hajolt közelebb és suttogta a fülembe.
-Persze.-mosolyogtam.-Ha kell itt és most leteszem neked a nagy esküt.-vettem viccesre a figurát.
-Tomlinson.
Az ütő is megállt bennem.Atyám!Pár perccel még a barátnőimnek bizonygattam, hogy lehetetlen, hogy találkozzunk velük most meg itt áll előttem Louis William Tomlinson és velem beszélget.
-Kérlek ne sikíts!-hm.Lehet, hogy észrevette meghökkent arcomat.
-Nyugi.Rajongó vagyok, de nem akkora, hogy még a ruháidat és letépjem rólad.-kacsintottam.
-Huh most megnyugodtam mert éppen azt akartam kérdezni, hogy nem-e akarsz holnap eljönni velem vacsorára, de ezt egy sikítozó Directionerrel nem lehetne.-miközben kiejtette a szavakat a száján leszedte, a kapucniját utána a sapkáját végül a napszemüvegét én pedig belenézhettem gyönyörű kék szemeibe.
-É..één-kezdtem volna dadogni, de ezt nem hagyhatom még a végén rájön, hogy imádom őt.-Én nagyon szívesen elmennék veled holnap este.
Rám mosolygott szemeiből pedig láttam , hogy félt az elutasítástól.
-De várjunk..-ugrott be hirtelen  valami, Lou pedig érdeklődve pillantott felém.
-Mi van Eleanorral?
-Több mint 2 hónapja szakítottunk mert nem bírta már ezt a nagy hajtást.Tudod a túrnék a sok utazgatás.Ez nem tett jót a kapcsolatunknak.-hajtotta le a fejét és látszott, hogy most tartania kell magát nehogy egy-két könnycsepp kibuggyanjon szemeiből.
-Sajnálom.-simogattam meg őszintén a karját mire ő rám nézett.
-Én már nem is annyira mert ha nem szakítottunk volna akkor most nem lenne ezzel a gyönyörű lánnyal holnap randim aki most itt áll előttem.
Szavai sokáig víz hangzottak fülemben testemet pedig melegség árasztotta el.Randi!
-Nincs kedved eljönni velem a Nondo's-ba?A fiúk már várnak rám, éppen hozzájuk igyekeztem amikor beléd botlottam.
-De persze.-arcomról szinte lehetetlen lett volna levakarni a mosolyomat.-Egyébként...hol laktok? Vagy csak kikapcsolódni jöttetek Londonba?
-Nem, itt lakunk ebbe a szállodába.-mutatott fel az ablakomból is látszódó hotelre.
Már épp mondani akartam, hogy mi meg a másikba amikor üzenetet kaptam.
"Köszönjük Hope.Tényleg igazi barát vagy...Azt hiszed nem látunk téged és Louist az ablakból?De menj csak nyugodtan a barátnőidre ne is gondolj...-.-"
"Istenem mekkora gyökér vagyok"-csapok a homlokomra majd írok nekik gyorsan.
"Gyertek a Nando's-hoz mert Lou oda hívott el, a banda többi tagjával ott fogunk találkozni.Majd úgy csinálunk mintha csak véletlenül tévedtetek volna oda és megismeritek egymást a srácokkal."
-Minden rendben?-fürkészte Louis az arcomat.
-Persze csak anyu írt nekem és arra kötelességem válaszolni.De indulhatunk.-nem akartam neki hazudni, de vagy neki vagy a barátnőimnek.És jelen esetben a csajok fontosabbak voltak
Már fél úton jártunk amikor megint üzenetem jött.
"Jó.De ne hidd, hogy ezzel minden meg is van bocsátva."
Sóhajtva elraktam mobilom és a híres-neves Nando's felé vettük az irányt.Érzem, hogy az életem teljesen meg fog változni.

Itt a rééééééész. :D Tetszik?Könyörgöm mondjátok, hogy tetszik..*-* Pár kominak igazán örülnék mert sokat segítetek nekem mert növelitek az önbizalmamat. 9. rész hamarosan.:D Addig is jó várakozást Directionerek..xd :D :3

Csók.:Nikiii1D_love