11.rész ~"Vannak feltételeim!"~

Párá-páppápppá :D :3 Megérkezett a 11. rész is :D Húú remélem tetszik...:)) Próbáltam viccessé is tenni kicsit a "balesetnél" és a végénél pedig izgalmassá.Remélem várjátok a kövit..:33 Hamarosan meg is fog érkezni.Ha tetszik a rész nyomjátok meg alul a gombot :D <3 :33 ;) Na jó olvasást drágák..:)))
Csók.:Nikiii1D_love


-Louis?-hitetlenkedtem.-Te meg mit keresel itt?
Elkerekedett szemekkel figyeltem őt és vártam, hogy válaszoljon.
-Bejöhetek?-kérdezte szinte alig hallhatóan.
-Nem!-csaptam volna rá az ajtót, de ő lábával megtámasztotta és mivel erősebbnek bizonyult ki is nyitotta azt.-Mondom nem!
-Figyelj Hope.Gondolom láttad a képeket, de az nem az volt aminek látszott.
-Igazad van, tényleg rettenetesen félreérthető, hogy a volt barátnőddel smacizzátok egymást az utca közepén amikor velem kéne legyél.Egyébként meg-szemeim ruhájára vándoroltak-legalább átöltözhettél volna.
-Nem kell átöltöznöm mert nem történt semmi olyan.Csak egy csók volt.-emelte fel a hangját.
-És ezt higgyem is el mi?-alig hallhatóan suttogtam a szavakat mire Louis arcvonásai is megenyhültek.
-Hadd magyarázzam meg!-simogatta meg karomat, de én elrántottam.-Kérlek!
Nem szóltam semmit csak arrébb álltam, hogy be tudjon jönni ,,szerény" kis hajlékunkba.A lányok időközben eltűntek, de biztos vagyok benne, hogy hallgatóznak.Louis körülnézett a nappaliba, de szemei megakadtak a papírcsíkon azon belül pedig a feliratán.
Felejtsd el azt a hülyét buli.
-Tényleg el akarsz felejteni?-szemeivel arcomat pásztázta én pedig a földet nézve rágtam alsó ajkamat.
-Nézd Lou...-kezdtem...-ezt úgy mondod mintha egy 2 hónapos kapcsolatunk lenne most pont szakítottunk.De hiszen mi nem is vagyunk együtt.Még első randink sem volt mert neked fontosabb Eleanor.Ne haragudj, de már nem bízok meg benned.
-Hope én..-vakarta meg tarkóját, láthatólag kereste a szavakat..-tényleg szeretném ha lenne köztünk valami.Ami pedig Eleanort illeti az csak egy búcsú csók volt.Nehéz lezárni 9 hónapot.Én az eszemmel már megtettem és most a szívemmel is.Ezért csak nem haragudhatsz rám.
A szívem azt mondta, hogy bocsássak meg és adjak neki egy esélyt az eszem viszont azt, hogy nem ismerem igazán és talán nem is kéne jobban megismernem.Tudtam, hogy rajtam áll vagy bukik, hogy most mi lesz ezért úgy döntöttem amit a legjobbnak láttam.
-Megbocsátok, de vannak feltételeim.Holnap délben lesz a randink és valami elegáns helyre vigyél!Nem lesz se csók, se semmi amíg nem vagyok a barátnőd és mostanában még nem leszek a csajod ahhoz pedáloznod kell!Végül a legfontosabb, hogy addig nem mondom, hogy szeretlek amíg teljes szívemből úgy nem érzem.
-Rendben.-mosolygott megkönnyebbülten.-Ha nem gond meg mutatnád nekem a házatokat?
-Persze.
Elindultunk és mikor a lakás minden zegzugát megmutattam ki mentünk az erkélyre.(Igen erkély is van és a nappaliból nyílik csak elfelejtettem a ház bemutatásakor írni..xd szerk.megj)
-Olyan kihalt minden.-suttogtam mintha csak attól félnék, hogy meghallja valaki.
Ahogy kimondtam egy óriási villámlás világította meg a sötét utcákat amely majdnem belénk csapott majd egy rettenetesen hangos dörgés rázta meg a szállodát.
Olyan szinten sokkot kaptam, hogy Louis karjaiba zuhantam.Remegve próbáltam felállni, de nem bírtam.Időközben az eső is szakadni kezdett.
-Jól vagy?-kérdezte megsemmisülten valószínűleg ő is megijedt.
-Menjünk be kérlek.
Óvatosan felállított és a pulcsiját a fejünk fölé tartva sétáltunk befelé.
A nappaliban a lányok már vártak ránk.Beérve Lou bevitte a fürdőbe száradni a pulcsiját addig elmeséltem mindent nekik.
-Még jó, hogy nem esett komoly bajod.-ölelt meg Sidney majd egymás után a lányok is.
-Ha Louis nem lett volna ott tuti kizuhanok.-miközben kimondtam beleborzongtam a gondolatba, hogy mi történt volna ha.
-A lényeg, hogy ott volt.Ezt már nem kell tovább ragozni.
Mire Louis visszatért a lányok már bementek aludni a szobájukba.
-Hope nem baj ha itt hagyom száradni a pulóveremet?
-Nem baj, nyugodtan itt hagyhatod.
Felvette kabátját és felém fordult.
-Hát akkor..szia.-nyújtotta felém kezét.
Kicsit csalódott voltam, hogy csak ennyit kapok, de végül is én szabtam meg a határokat.Bár az ölelés nem volt benne...
Már majdnem belépett a liftbe, de utána kiáltottam.
-Louis várj!-kíváncsian fordult meg én pedig szégyenlősen a földet pásztázva folytattam.-Nem maradnál itt velem éjjelre?Csak, hogy ne féljek mert..izé...tudod most....
-Hope, nem akarom túl lépni a feltételeidet.Ha nem baj..
-Persze dehogy baj.-apró mosolyra húztam számat ezzel is leplezve csalódottságomat.-Csak egy ötlet volt.
-Akkor holnap 11-re itt vagyok érted.-mosolygott.
-Rendben.-sóhajtottam alig feltűnően.-Szia.
Lement a lift én pedig oda vonszoltam magam a kanapéhoz és levágtam magam rá.Ölembe tettem a MacBook-om felmentem Twitterre és meglepődve láttam, hogy követőim igencsak gyarapodtak.Talán mindez Louis kiírásához kapcsolható?Azon kívül néhány üzenetet is kaptam.Voltak köztük kedvesek akik csak azt kérdezték, hogy milyen találkozó lett volna és sajnálják, hogy nem jött össze, de egy lány különösen gonosz volt.És sajnos tudom is, hogy ki.
EleanorJCalder
,,Jaj, hogy Louisnak veled lett volna randija?Ohh nagyon sajnálom.Biztos tudod hogy velem volt..és csókolóztunk is amit mily meglepő ő kezdeményezett.Nem tudom, hogy hogy magyarázta ki magát, de nekem akkor is sokat jelentett a csók.És tudod miért?Mert ISTENI VOLT.Remélem tudod, hogy semmi esélyed ellenem édes?Neki örökké én leszek az igaz szerelme.Lehet, hogy rád csak valamiféle játékszerként tekint..."
Folytattam volna a levél olvasását, de valaki feljött a lifttel és be is jött a házba.Eleanor levele nem nagyon érdekelt mert tudom, hogy Louisnak nem jelentett sokat a csók szóval azon gyorsan túl tettem magam rajta és ki is töröltem az üzenetet.Ami jobban foglalkoztatott, hogy ki van a házunkban?
Szinte hangtalanul beosontam a konyhába és kerestem valami használható dolgot....egy serpenyőt.
Lassan lábujjhegyen lépkedtem át a nappalin, de megcsúsztam valamiben és hanyatt estem.
-Ki van ott?-kérdezte egy ismerős hang de nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ki az mert hanyatt vágódásom közben be vertem a fejem drágalátos asztalunkba.
-Azt én is szeretném tudni.-préseltem ki magamból ezt a pár szót, de fejem még mindig iszonyatosan lüktetett.
-Hope?-jött be a nappaliba a hang forrása.
-Louis?-ma este már másodszorra lep meg hirtelen felbukkanásaival.
-Te beverted a fejed az asztalba?-futott oda hozzám, hogy felsegítsen.
-Nem csak kipróbáltam, hogy eltörik-e ha lefejelem.-válaszoltam egy kicsit flegmán, de szörnyen fájt szóval ebben a pillanatban mindegy volt.
-Öhm..minek az?-bökött fejével a kezemben tartott serpenyő felé.
-Azt hittem betörő.-röhögtem szégyenlősen.
Louis is felnevetett és ekkor jutott eszembe, hogy még meg se kérdeztem, hogy minek jött?
-Mi szél hozott vissza ide?
-Hát a keleti széllel ide repültem gondoltam kipróbálom milyen Csudálatos Mary élete.-küldött felém egy féloldalad mosolyt.Úgy éreztem szívem kihagy pár dobbanást.
-Na de most komolyan.-csaptam viccesen a vállára.
-Ugye nem gondolod, hogy itt hagylak egyedül?Főleg, hogy tudom milyen szerencsétlen vagy.
-Akkor itt maradsz?-csillantak fel szemeim.
-Igen.-vigyorgott.-Hol alhatok?
-A vendégszobában.

***

Lou már rég a vendégszobában aludt, de én továbbra sem tudtam csukva tartani szemeimet.A sok dörgés és villámlás halálra ijesztett na meg nehéz volt azzal a tudattal aludni, hogy Louis William Tomlinson a saját lakásodban alszik néhány szobával arrébb.

Csöndben kiosontam és lassan benyitottam Pam szobájába.Félig lelógva aludt ágyán én pedig tovább mentem a következő ajtóhoz.Lassan és hangtalanul kinyitottam, lábujjhegyen belépkedtem és csöndben becsuktam.

-Mit csinálsz?-hallottam hátam mögött Lou édes álmos hangját.

Szégyenlősen megfordultam és odamentem az ágyához.

-Nem tudok aludni és arra gondoltam, hogy....

-Gyere.-mosolygott rám majd a mellette lévő helyre mutatott.

Hálásan rámosolyogtam és óvatosan bebújtam mellé.Tőle háttal feküdtem és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy karjával átkarolja derekamat.Beleborzongtam az érzésbe és fülig érő mosollyal lehunytam szemeimet mely néhány perc alatt az álommanók világába repített.

***

Lassan nyitogattam elnehezedett szemhéjamat.Egyszerre azt sem tudtam, hogy hol vagyok és, hogy hogy kerültem ide.Eszembe jutott ,hogy éjszaka  ide jöttem és mosolyogva fordultam hátra de csalódottan vettem észre, hogy Louis nincs itt.Ránéztem az órára ami délelőtt háromnegyed 10-et mutatott.

,,Hogy mi?"-ugrottam ki az ágyból mert 11-re már készen kéne legyek.

Kirohantam a szobából és Lout kerestem.

-Louis!-jártam egyik szobából a másikba.-Louis itt vagy?Hahó!

-Miért lenne itt?-Carrel és értetlen képével futottam össze  a konyhába.

-Itt aludt az éjjel.

-De ugye nem...?

-Jajj dehogy is.Minek nézel te engem?

Megrántotta a vállát én pedig mint aki nem figyel rá kirohantam a nappaliba a telefonomért.

Amikor feloldottam akkor vettem észre, hogy jött tőle egy SMS-em.

,,Nézz ki az ablakodon"

Mint a villám úgy rohantam a szobámba onnan pedig az ablakhoz.Az ablakukba egy tábla volt kirakva Bocsi de el kellett jöjjek :( Addig is készülődj! ;) felirattal.

Megkértem Sidney-t, hogy segítsen a készülődésben mert tegnap is olyan jól megoldotta a hajam meg a ruhámat, hogy fontos volt a véleménye.

(Ruhája, cipője és haja):

Hajánál a lányt ne nézzétek csak a haját!

Ruhájánál a lányt ne nézzétek csak a ruhát!

                   

   

  













-Louis el fog ájulni ha meglát.
-Nagyon remélem.-öleltem meg barátnőmet és az ajtó felé igyekeztem.
Elköszöntem a lányoktól akik sok szerencsét kívánva egyedül is hagytak.
Mire kinyitottam az ajtót Louis ott állt egy szál rózsával a kezében.
-Wow...-hüledezett....-gyö..gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-pirultam el.Nem voltam hozzászokva a bókoláshoz főleg nem tőle.
-Mehetünk kisasszony?-hajolt meg udvariasan és felém nyújtotta karját, hogy belekaroljak.
-Természetesen.
Ahogy mentünk le a lifttel úgy éreztem magam mint egy hercegnő.Ez az érzés fokozódott amikor kiléptünk az utcára és természetesen szinte minden szem ránk szegeződött.Persze sokan összesúgtak a hátam mögött de ez cseppet sem érdekelt.
Lou udvariasan kinyitotta nekem a limuzin ajtaját majd ő is beült mellém.
Az ablakon kifelé nézve néztem az elsuhanó embereket,épületeket és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy London tábláját is elhagytuk.
-Louis!-fordultam felé.-Hova megyünk?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Párizsba...