Sziasztok drágák..:D
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de egyszerűen nem volt ihletem.Vagyis volt, de nem volt kedvem.Na mindegy..xd Igazából úgy történt, hogy megnyitottam, szemezgettem vele egy ideig, de utána bezártam.Viszont most itt van.Egyébként rájöttem, hogy nagyon köcsög vagyok(sorry a csúnya szóért) mert azoknál a blogoknál amiket olvasok elvárom, hogy naponta legyen új rész, de én 2-3 hét után hoztam ezt.Szóval most már ez megváltozik és megpróbálok 3 naponta részeket hozni netalántán hamarabb.Komizzatok mert nagyon sokat jelentene nekem, de a véleményes gombot is nyomjátok meg kérlek! :) Nektek csak egy kattintás de nekem viszont nagy öröm látni.:) Még egy valami.:D : Ha a "Nem tetszik" gombot nyomod meg akkor kérlek komiba írd le, hogy mi nem tetszett, hogy én azokon a dolgokon javítani tudjak.Tudjátok ilyen építő kritika..xd :D
Köszönöm ha ezt elolvasod bár szerintem körülbelül az olvasók 30%-a tette meg..:"D
Jó olvasást!Hálám üldöz! <3
Csók.: Nikiii1D_love xxxx
-Hogy hova?-kérdeztem mintha nem hallottam volna.Nagyon is hallottam...sajnálatomra.
-Pá-rizs-ba.-tagolta nekem Louis mintha nem tudná, hogy értettem elsőre is.
Válaszom egy szemforgatás volt és már épp nyitottam volna a számat amikor Lou befogta azt a kezével.
-Megnyalom.-néztem rá huncutul, de őt nem érdekelte.
-Nyugodtan.-vonta meg vállait.
"Oh igen?"-gondoltam magamban és elkezdtem nyalogatni a tenyerét.
Egy ideig tűrte utána viszont lekapta a kezét a számról.
-Undorító vagy.-nevetett fel.
-Ez esetben ki is szállhatok.-tettettem a sértődötted és az ajtóhoz nyúltam.
-Te megőrültél?-vette le kezeimet az ajtóról.-Ha nem tűnt volna fel 140km/h sebességgel száguldunk az ajtópályán és te ki akarsz itt szállni?!
Durcásan néztem rá és karba tett kézzel süppedtem be a limuzin bőrhuzattal körbevont ülésébe.
-Szóval miért megyünk Párizsba?-tértem vissza az eredeti tárgyhoz néhány másodperc múlva.
-Idővel minden kiderül.-zárta le a témát.
-Remek.-mormogtam miközben néztem ki az ablakon.Ahogy az elsuhanó autókat néztem eszembe jutott valami.
-Meddig leszünk ott?-kérdeztem.
-2 napig.-felelte nyugodtan.
-Micsoda?-kerekedett el a szemem.
-Ha a mai napot is belevesszük akkor 3.-mosolygott.
-Louis ugye nem gondolod, hogy 3 napig ebbe a ruhába leszek?
-Majd veszek neked annyit amennyire szükséged van amíg ott leszünk.-rakta bal kezét az enyémre miközben a szemembe nézett.
-Nem kérek a pénzedből.-sóhajtottam.
-Ez a legkevesebb.-mosolygott.-Nem akarom elrontani a második esélyemet.-hangja átváltozott komollyá.Éreztem, hogy nagyon azt akarja, hogy nekem a legjobb legyen.
Visszamosolyogtam rá és észrevettem, hogy megálltunk.
Louis kiszállt átjött az én ajtómhoz és kinyitotta nekem azt.
-Hölgyem!-nyújtotta felém a karját, de én inkább a kezét fogtam meg és összekulcsoltam ujjainkat.
-Ezzel nem szegünk meg néhány feltételt?-nevetett.
-Tudod mit?-nevettem vele együtt én is.-Töröljük el azokat a szabályokat.
-Biztos?-fordított magával szembe.
-Mindig is az volt az elvem, hogy Élj gyorsan és szegd meg a szabályokat.Hát mi most megszegjük.
Megszorítottam a kezét és elindultunk.De hova is?
-Most hova is megyünk?-vontam össze a szemöldököm.
-A magángépünkkel repülünk ha nem bánod.Nem akartam, hogy a rajongók a reptéren kérdezősködjenek majd a média kitalált történeteket szőjön.Majd mindent megtudnak a maguk idejében.-kacsintott.
Mindent megtudnak...-elemezgettem Louis szavait.De vajon mi mindent?
~*~
A repülő épp leszállni készült ami nekem az egyik legnagyobb félelmem volt.Életemben eddig ez a második amikor repülőgépre szálltam.Az első is most volt 1-2 napja és most újra át kellett élnem.
-Nyugodj meg!-szorította meg Louis a kezem.
-Nem szeretek repülni.-préseltem ki magamból ezt a három szót.A szemeimet összeszorítottam és vártam, hogy elmúljon ez a szörnyű érzés amit az ember a leszállásnál él át.
-Néhány perc és leérünk.-ölelt át én pedig ráhajtottam a vállára a fejemet.Mintha minden félelmem elszállt volna amikor megéreztem közelségét.-Hope nézz ki az ablakon!
Lassan felemeltem a fejemet és az ablak irányába fordultam.Az első dolog amit megláttam az az Eiffel torony volt.
-Gyönyörű.-ámultam a látványon.
-Tudom.-nem néztem rá, de éreztem, hogy ő is mosolyog.-Nem véletlenül hoztalak ide.
Elszakítottam tekintetem a gyönyörű tájtól és ismét rá néztem.
-Azt szándékozod egyszer nekem is elmondani, hogy miért?
-Néha nagyon idegesítő tudsz lenni.-nevetett, de közben nem vette le volna rólam egy pillanatra sem szemeit.
-Vagy megszoksz vagy megszöksz.
-Inkább az előbbit választom.-fogta meg a kezem és húzott fel az ülésből.
Fel se tűnt, hogy már le is szálltunk.
-Mit terveztél mára?-kérdeztem miközben lesétáltunk.
-Először bejelentkezünk a szállodába utána elmegyünk vásárolni és veszünk neked pár ruhát majd jön a meglepetés.
-Alig várom.
~*~
A szállodát már lerendeztük ami mellesleg csodálatos volt és most néhány francia butikba tartunk.
Megálltunk egy Didier Parakian bolt előtt.
-Hallottam már erről a márkáról.-tapadtam a kirakatra.-Ide szeretnék bemenni.
-Amit csak szeretnél.-mosolygott rám és elindultunk befelé a boltba.
Tele volt jobbnál jobb ruhákkal a helység én pedig úgy éreztem, hogy az összeset kérem.Na de ezt mégsem tehetem meg Louisval.
Kiválasztottam néhány darabot és bementem a ruhafülkébe addig Lou leült egy előtte lévő székre.
Először egy pirosas koktélruhát vettem fel egy hozzáillő magassarkúval.
-Na milyen?-léptem ki a fülkéből.
-Nagyon jó.-mosolygott.
-Ennyi?-ijedtem meg, hogy mégse tetszik neki.
-Szerintem odabent van jobb is.-bökött fejével a ruhafülkére.
Igaza volt.Volt egy ami nagyon tetszett, de azt inkább utoljára hagytam.
Visszamentem, levettem majd egy citromsárga kisestélyit vettem fel egy sárga magassarkúval.Ez is nagyon tetszett nekem kíváncsi voltam, hogy Louis mit szól hozzá.
-Wow.Nagyon jól áll.-kerekedett el a szeme.-Válaszd ezt.
-Nyugi van még egy.-nevettem és visszamentem átöltözni.
Egy csodaszép bézs színű ruhát vettem fel egy ugyanilyen színű magassarkúval.Ez tetszett nekem a legjobban ebben találtam meg legjobban önmagamat.Remélem Lounak is elnyeri a tetszését.
-Tádá.-lépkedtem ki.
-Hűha.Ez.Szóval.-kereste a szavakat.-Gyönyörűen áll rajtad.-felállt a székről, odalépett mellém és átölelt.-Mint az összes ruha amit eddig felpróbáltál.
Beleborzongtam az érintésébe.Soha de soha nem akartam volna megszakítani ezt a pillanatot, de azét még is csak egy ruhaboltban voltunk.
-Nem tudok választani.-húztam el a számat.
-Akkor az összeset megvesszük.-jelentette ki.
-Dehogyis.Ezek mind egy vagyonba kerülnek, Louis!
-3 nap van és 3 ruhád.Meg is van oldva.A pénz meg ne érdekeljen.Mondtam, hogy mindent megpróbálok most megadni amit csak tudok.
Louis csodálatos ember.Nem is csodálkozok, hogy annyian rajonganak érte.
Visszamentem és visszavettem az eredeti estélyimet.(Kicsit se tűntem ki.Mindenki az utcán normális ruhába én meg mint aki gálára készül.)
Louisval odavittük az eladó pultra a ruhákat az eladóhoz.
-Salut.-köszöntem barátságosan.(Szia.)
-Nem is tudtam, hogy tudsz franciául.-súgta oda nekem Lou.
-Sok mindent nem tudsz még.-nevettem fel.
-Voulez-vous autre chose?(Szeretne valami mást?)-kérdezte először felnézve ránk az eladólány.Nagyon fiatal volt gondolom nyári munkaként dolgozik itt.
-Nous n'avons pas besoin, merci.(Nem kell, köszönöm.)- fizetett Louis majd elvettem a ruhákat.
Már épp menni akartunk amikor kikerekedett szemekkel sikított egyet.
-Oh, mon Dieu. Vous êtes Louis Tomlinson.(Ó, Istenem.Te vagy Louis Tomlinson.)
-Mit mondott?-kérdezte tőlem Lou.Gondolom felismerte a mondatba a nevét.
-Felismert.-nevettem.-Nem is tudtam, hogy itt is van rajongótok.
-Láthatod.-nevetett velem ő is.
-Puis-je obtenir une signature?(Kaphatnék egy aláírást?)-nézett könyörögve a mellettem lévő fiúra.
-Azt kérdezi, hogy kaphat-e tőled egy autogramot.-fordítottam le neki.
-Mondd meg neki, hogy persze.
-Bien sûr
-Merci beaucoup.(Köszönöm szépen.)
-Köszöni.-néztem mosolyogva a nevét egy lapra firkantó Louisra.
-Elle est votre petite amie?(Ő a barátnőd?)-nézett ránk nagy szemekkel.
-Mit mondott?-tudakolta Lou.
-Azt kérdezte, hogy a barátnőd vagyok-e.
Visszafordultam a lányhoz és válaszoltam.
-Non.(Nem.)-mosolyogtam rá kedvesen.
A lány szeme egyből felcsillant.
-Mondd meg neki, hogy még nem.
-Pas encore.-a mosoly ráfagyott arcára, de próbálta tartani magát.
-Nous devons aller.(Nekünk mennünk kell.)-mosolyogtam rá hátha jobb kedve lesz.-Salut.(Szia.)
-Salut.-köszönt Louis is.
Mikor kiértünk szemrehányóan felé fordultam.
-Mi van azzal, hogy nem akarod, hogy pletykáljanak rólunk?
-Ő csak egy rajongó.-legyintett.
-Aha, és szerinted ez az egy rajongó nem mondja el a barátnőjének, aki a barátnőjének, aki az ő barátnőjének?Ha holnap a címlapon leszünk az a te hibád.-nevettem.
-Fölösleges ezen rágódni.Az holnap lesz.Addig még hátravan egy csodálatos randi.-mosolygott rám és megfogta a kezem.
(A ruhák-a lányok arcát ne nézzétek csak a ruhákat):
Pirosas koktélruha:
Citromsárga koktélruha:
Bézs színű ruha:
~*~
-Kész vagy?-kopogott be a fürdőbe Louis.
-Igen.-válaszoltam.
Utoljára még leellenőriztem magam a tükörbe majd kimentem.
A bézs ruhát választottam mára amit néhány kiegészítővel tettem csinosabbá.Feltettem egy leheletnyi sminket hajamat pedig megigazítottam mert még mindig úgy állt mint amikor elindultunk ide.
-Még mindig gyönyörű vagy.-vándoroltatta rajtam szemeit Louis amikor meglátott.
-Te is nagyon elegáns vagy.-néztem öltönyére amiben férfiasabb volt mint valaha.
Lementünk a hotel elé ahol már vált minket a limuzin.Nagyon Deja vu érzésem volt.
Louis újfent kinyitotta nekem az ajtót és ő is beült mellém.
-Ezt vedd fel.-nyújtott felém egy fekete kendőt.
-Minek?
-Hogy a lehető legjobban lepődj meg mikor megérkeztünk.
Engedelmeskedtem neki így az út további részén nem láttam semmit.
Hamar odaértünk.Louis segített kiszállni a limóból és óvatosan vezetett tovább.Egyszer csak egy liftben találtam magam.Ezt onnan tudtam, hogy megmozdult alattunk a föld.
-Hamarosan leveheted.-ölelt át hátulról.
Mikor megérkeztünk kiléptünk és levette a szememről a kendőt.
-Uram atyám.Ez csodálatos.És...wow.Én..-dadogtam össze vissza amikor megláttam magam előtt Párizst.Az Eiffel Torony tetején voltunk.Louis mindent elrendezett mert ki volt rakva egy két személyes asztal rajta pedig a több fogásos vacsoránk.
-Nem kell semmit mondanod.-mosolygott rám és megfogta a kezem.Kihúzta nekem az egyik széket majd ő is leült a másikra.
Miközben ettünk nagyon sokat beszélgettünk.De éreztem a végén, hogy van valami ami nem hagy nyugodni.
-Mit szeretsz bennem?-bukott ki belőlem.
Mikor felfogtam a mondatom súlyát elpirulva néztem a tájat.
-Hope.-fogta meg a kezem az asztal fölött én pedig felé fordultam.-Tetszik benned, hogy nem vagy egy átlagos lány.Sokkal több vagy.Ezt nem tudhatja mindenki mert kívülről csak egy vagy a sok közül, de nekem nem.Amikor tegnap beléd botlottam már akkor tudtam, hogy köztünk nem csak barátság lesz.Legalább is remélem.És bár még csak ez a második nap, hogy ismerlek nyugodtan mondhatom, hogy te vagy a legjobb dolog az életemben.Tudod vannak emberek akik besétálnak az életünkbe, de utána távoznak is, de vannak akik örökké a részünkké válnak, akik örökké velünk lesznek.És nagyon remélem, hogy te nem az előbbi csoportba tartozol.
Meglepett megnyilvánulása, de egyben nagyon jól esett.
-Tudod Louis én nagyon örülök, hogy ismerhetlek titeket.Sokan vannak akik rajonganak értetek, de nem ismeri az igazi éneteket.Ti is átlagos fiúk vagytok, de ezt ők nem tudhatják.Igazán hálás vagyok, hogy betekintést nyerhetek az életetekbe.-mosolyogtam.-Én is nagyon remélem, hogy köztünk nem csak barátság lesz.Egyébként-álltam fel-most már igazán elmondhatnád nekem, hogy miért Párizst választottad a randinak.
-Ez nagyon egyszerű.-állt fel nevetve ő is és odahúzott a korláthoz.-Két oka is van, hogy miért a szerelem városába hoztalak.
-Éspedig?
-Először is...-sétált mögém és átkarolt-....szerettem volna ha az első randink itt lenne.
-És mi a második?-fordítottam oldalra a fejem, hogy lássam, karommal pedig átkaroltam a fejét.
-Hogy az első csókunk is itt legyen.-mondta ki nekem pedig időm sem volt felfogni a hallottakat mert ajkai az enyémre tapadtak.Tökéletes volt.Tökéletes első randi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése