HIRDETÉS!

Hi girls!;]
Igen a címből már levághattátok, hogy most sem résszel jöttem(sajnálom még nem vagyok otthon..:(( ) hanem egy nagyon-nagyon tehetséges Bloggerina sztoriját osztanám meg veletek!
Röviden a történetről:


Skyler Cowell egy átlagos 16 éves lány... vagy nem.Bár szeretne átlagos lányként élni nem teheti az apja munkája miatt. Sokan ki akarják használni, emiatt eléggé távolság tartó... Apja rengeteg turnéra, koncertre és interjúra magával cipeli, amit nem néz túl jó szemmel. Aztán jön egy banda ami úgy látszik óriási fordulatot hoz a lány életébe. Hogy ez jó vagy rossz-e? Megtudod ha követed a blogját ;)


Nos én már az elején rátaláltam és folyamatosan a kommentjeimmel bombázom őt, de ez sajnos mégsem elég.Mert hiszen én csak egyetlen egy ember vagyok, de ez a blog sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.Igen ez nem egy átlagos Love Story hiszen itt a főszereplő nem egy szerencsés rajongó aki találkozik velük hanem Simon Cowell lánya.E dolog miatt sok konfliktus lesz a blogban és szerintem megéri ha rákattintasz.Hiszen neked csak egy perc neki viszont óriási öröm.
Ja és ha már ott jársz hagyj komit is magad után!;)
Oldala:www.shotmeoutothesky.blogspot.com (Igen a szemfülesek észrevehették, hogy oldalra is ki van rakva azokhoz a blogokhoz amiket olvasok.:)) )


|Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam a 15. fejezetet, de mint mondtam nem Magyarországon tartózkodok.:))|Szomorúan vettem észre, hogy az előző bejegyzéshez egy komi sem érkezett pedig arra számítottam, hogy fogtok kimásolni részleteket én pedig vígan olvasgathatom azokat..:( Nekem nagyon nagy öröm lenne ha csak egy mondatot is, de írnátok nekem oda, hogy melyik volt a Best Of Rész!Szóval ha még nem láttad a kiírást görgess egy kicsit lejjebb,olvasd el a kiírást és másolj be nekem valamit komiba!:)))|
Szeretlek titeket.:Nikiii1D_love ♥ xx

KÖZÉRDEKŰ!

Hi Girls! ;]
Sajnálatos módon meghatározhatatlan ideig(4-5-6-7 napig) nem lesz új rész mert nem tartózkodok otthon! :)
Ahogy hazaérek megpróbálom feltenni az új részt addig is lenne 1 kérésem! :)
A már közzétett 14 fejezetből írjátok le ide hozzászólásba a best of részeteket. : )[Másoljátok ki azt ami nektek a legjobban tetszett/legjobban megnevettetett/legjobban megfogott a fejezetekből!:D]
Már kíváncsi vagyok, hogy miket írtok.:D
További jó nyarat kívánok nektek lányok és ne haragudjatok, hogy nem tudom még hozni! :)
Ölel titeket.:Nikiii1D_love xx

14.rész ~Rég nem látott barátok

Sziasztok manók! ^^ :D

Itt van a 14.fejezet..:D Minden meg volt az 5 tetszikelő és a 3-4 komizó is úgyhogy már ma hoztam is :D Ehhez a részhez is ezek lennének a feltételeim ! ^^

Nos a részben nekem Hope szemszögénél az eleje tetszik nagyon amíg nem beszélnek de ezt döntsétek el ti :D Ennél a résznél különösen nagy érdeklődéssel várom a kommenteket mert kíváncsi vagyok, hogy ez a meglehetősen "természetfeletti" rész, hogy tetszik.:D

Ha bírjátok a blogom iratkozzatok fel rá-oldalt-és írjatok komikat plusz véleményezzétek a részt!

Örök hála nektek drága olvasóim, hogy nem pártoltok el hanem olvassátok! :D

Csók.:Nikiii1D_love

*Sidney szemszöge*
Csend.Nyomasztó csend.Senki nem tudja és nem is akarja felfogni a hallottakat.
Érezem, hogy szememből záporszerűen törnek ki a könnyek.Legszívesebben ordítanék, csapkodnék, káromkodnék, de nem bírok.És ez a legrosszabb az egészben.Olyan érzésem van mintha valaki ráült volna a mellkasomra.A szívem összeszorul és az elmém kizárja a külvilágot.
Körbenézek.Ijesztő látvány fogad.Pamela a földön ülve, összegömbölyödve sír, Harry pedig mellette térdel és átöleli őt, de az ő arca is kipirosodott már a sok sírástól.Carlyn potyogó könnyeit törölgeti és a ház egyik részéről a másikra futkos miközben magában motyog valamit.Zayn tükröket tör össze és közben elég cifra káromkodások hagyják el a száját.Liam pedig....Liam még mindig telefonál, ha jól ki tudom venni a szavaiból akkor egy orvossal.Lassan a mellettem ülő Niallre emelem tekintetem aki látszólag próbál erős maradni és nem mutatni, hogy fáj, de sajnos ebben a pillanatban senkit nem tud becsapni.
Heathernél is ugyanez volt.Mindenki összeomlott, de utána valahogy túltettük magunkat rajta.Ilyen az élet.Múlandó.
-Hogy hasonlíthatod Hope-ot Heatherhez?-ugrik fel Pamela hirtelen és vészesen közel jön hozzám.Lehet, hogy nem gondoltam ezeket hanem kimondtam?
-Miért baj ha összehasonlítom őket?Talán egyikük különb a másiknál?-ordítok most már vele én is mert nem értem felháborodása okát.
-Hope volt az aki a mindig összetartott minket.Heather csak befurakodott közénk.-a ház víz hangzik hangunktól a többiek pedig csak csendben figyelnek minket.
-Persze mert te utáltad a kezdetektől fogva.De mondd csak..-megyek hozzá közelebb és már csak pár centiméternyire vagyok tőle.-..mit vétett ellened, hogy utáltad azt a szerencsétlent?Egész életében levegőnek nézted és folyamatosan aláztad.Mindig ott bántottad ahol neki a legjobban fájt.-hangom elhalkul könnyeim pedig megint utat törnek szemeimben.-Legalább ma emlékezz meg róla.Pontosan két éve halt meg, de te a részvét apró jelét se mutattad halála napján.Legalább ma!Kérlek!-gyorsan szemeimhez kapok és letörlöm könnyeimet ami barátnőnk elvesztése emléke felidézésénél előtörtek szemeimből.-Ha nem is értem...Hope-ért tedd meg!
Pamela szeméből újfent előtörnek a könnyek és már reflexszerű mozdulattal le is törli azokat.
-É..é..én..-kezd bele-..nagyon sajnálom.
-Nem tőlem kell bocsánatot kérned.-rázom meg fejemet és odamegyek Carlynhez aki eddig csöndben figyelte mellettünk az eseményeket.-Tudod akitől kéne az sajnos már nincs az élők között.
-Mondd Pamela!-szólal meg most először Carlyn.-Hányszor látogattad meg a sírját?Hányszor?
-Nekem még nem volt időm elmenni mert...-kezdi el szinte suttogva de tudja, hogy semmi értelme nem lenne folytatnia.Tudjuk, hogy egyszer sem volt még nála.
Hosszú kínos csend áll be.Senki nem szól semmit.Pamela a lelkiismeretével harcol, a fiúk próbálják elraktározni ezt a tömérdek információt, mi pedig Carlynnal visszaemlékezünk Heatherre.
-Tényleg nem akarok beleszólni, de el kéne utaznunk Hope-hoz Franciaországba a kórházba.Hátha ez lesz az utolsó alkalom amikor láthatjuk őt.-szólal meg Liam és lassan közelebb jön hozzánk.
-Ilyet ne mondj!-rázza meg Harry lassan a fejét.-Hope életben fog maradni.
-Tudom, de akkor is menjünk el hozzájuk.Louist sem ajánlatos ilyen állapotban egyedül ott hagyni.
-Egyet értek Liammel.A legközelebbi járattal indulnunk kéne.-kapcsolódik be a beszélgetésbe Carlyn is.
Egy bólintással jelzem, hogy részemről rendben és a többiek is egyetértenek Liamékkel.
-Nem kéne felhívjuk Hope közeli hozzátartozóit és beszámolni nekik arról, hogy mi történt?-kérdezi Niall.
-Én felhívom Abbyt és értesítem még Dianat meg Edwardot is.-szólok bele most én is a beszélgetésbe.-Úgy gondolom, hogy másnak nem kell tudnia róla.
-Jó akkor Sidney te hívd fel őket, Liam foglald le a jegyeket, Zayn hívd fel Louist és kérdezd meg a kórház címét amit írj fel egy papírra,Carlyn te csomagolj Hope-nak néhány ruhát hátha kell és én pedig Pamelával Louisnak készítek elő néhányat.-adta ki a feladatainkat Harry.-30 perc múlva itt lent legyen mindenki.Ja és ne felejtsetek el magatoknak is ruhát csomagolni!
Bólintva elindulok a mi lakásunk felé és közben tervezgetem magamban, hogy-hogy lehet egy ilyen hírt a legtapintatosabban közölni.Hát sehogy.
(Hogy el tudjátok képzelni,ő itt Heather):

~*~

*1 órával később*

Végre a repülőn ülünk.Én Niall mellett kapok helyet aminek felettébb örülök, hiszen vele értek a legjobban szót a bandából.Mindenki csöndben van és a gondolataiba temetkezik.Én csak Hopera tudok gondolni és arra, hogy minél előbb felébredjen a kómából és visszatérjen közénk.Már ha felébred!

-Figyelj Sidney!-fordul felém hirtelen Niall ezzel engem felzavarva az elmélkedésemből.-Nekem zavaros ez a Heather ügy.Ki is ő és mi történt vele?

Nagyot sóhajtok és azon gondolkozok, hogy hogy is tudnám ezt a beszélgetést sírás nélkül megejteni.Valószínűleg sehogy úgyhogy gyorsan bele is kezdek mondandómba.

-Heather White.7.-től a legjobb barátunk volt.Jól figyelj mert hosszú lesz!-fordulok felé ő pedig bólint, hogy kezdhetem is.

-2007.szeptember 1-je volt.A lányokkal nevetve mentünk be az iskolába azon belül az osztályterembe.A szemünk megakadt egy új lányon aki szőke hajzuhataga mögé rejtőzve ült a leghátsó padban.Csöndben volt fel sem nézve ránk csak a padját kémlelte.Először meglepődtünk de utána nem foglalkoztunk vele csak hülyéskedtünk tovább amíg be nem csöngettek.Mivel első nap ezért csak 3 óránk volt az is osztályfőnöki.A tanárnőnk kihívta maga mellé "az új lányt" és kérte, hogy mutatkozzon be nekünk.Kiderült, hogy Amerikából jöttek Angliába, anyukájával és nővérével együtt.Apukája rendszeresen bántalmazta őt, nővérét és az anyukáját is ezért egy új élet reményében választották azt a várost ahol laktunk.Kék, zöld foltjai árulkodtak arról, hogy szörnyű élete volt, de az osztály nagy része ahelyett, hogy befogadná őt és néha néha beszélgetne vele csak kinevette és különcnek hívta őt.Eleinte még mi is ebbe a csoportba tartoztunk, de Hope és Abby unszolására odamentünk hozzá és megismerkedtünk vele.Kiderült, hogy nagyon is jó fej, vicces és szeretni való lány, ez a csöndes énje csak azért volt mert félt, hogy elítélik és olyanokat mondanak neki, hogy "Nézd már az új lány feltűnési viszketegségben szenved!" stb.

Mi persze felkaroltuk és a legjobb barátnőnk lett.Kivéve Pamot aki soha nem szerette, mi sem értettük, hogy miért.Hopehoz és Abbyhez került a legközelebb, de ebből sose volt vita, hogy ki merre hol hány méter.Volt ez a 6-os csapat azon belül is az ő hármasuk és a miénk.Teljesen jól elvoltunk egészen 2010.június 16-áig.Pont 2 évvel ezelőtt történt valami ami teljesen felforgatta az életünket.Abbyéknél voltunk egy ilyen kis házibuliba mi és az osztály összes többi tagja.Minden ment rendesen a maga módján de egyszer csak Pamela elkezdte csesztetni Heathert.Folyamatosan a múltjával jött, hogy az apja menyit bántotta Hethet.Olyanokat mondott neki, hogy mi csak azért barátkozunk vele mert tudjuk, hogy min kellett keresztülmenjen, de hogy a háta mögött utáljuk stb.Egyszóval szín tiszta hazugságokkal tömte a fejét.Megalázta mindenki előtt és ez neki annyira rosszul esett, hogy sírva futott ki az utcára.Mi utána mentünk és próbáltuk vigasztalni, de ő csak felhívta a nővérét, hogy jöjjön el érte és vigye haza.Amíg megjött addig elköszöntünk tőle és Pam nevében is bocsánatot kértünk.Amikor leparkolt, Heth megkérte nővérét, hogy hadd vezessen ő úgy is tanítgatta már Sam-ő a nővére volt-és, hogy biztos menni fog.Mi mondtuk neki, hogy ne tegye, de ő ahelyett, hogy hallgatott volna ránk beült a volán mögé és elhajtott.Amikor beértünk nagyon nyomott volt a hangulat már úgyhogy Abby el is küldött mindenkit rajtunk kívül.Még Pamnak is megmondta, hogy tűnjön innen és, hogy többé látni se akarja.Épp a buli maradványait takarítottunk össze amikor Hopeot hívta egy ismeretlen szám.Nem hallottuk, hogy mit beszél, de a végén sírva ahelyett, hogy kinyomta volna szabályosan a földhöz vágta a telefonját, ami természetesen 1000 darabra tört és összerogyva sírt a földön.Miután olyan állapotban volt, hogy megtudjon szólalni, elmondta, hogy a mentők telefonáltak neki ugyanis Heather teljes gázzal akart átmenni a piros lámpánál, de oldalról beléjük ment egy emeletes busz.A nagy csapódástól barátnőnk kirepült az ablakon és holtan repült több mint 10 méter távolságra a baleset helyszínétől.Később kiderült, szemtanúk beszámolói alapján, hogy Heathernek esze ágába sem volt lassítani vagy megállni, sőt még a közeledő buszt is látta szóval ez az egész manőver fel ért egy öngyilkossággal.Teljesen önszántából tette.Amikor ezt Hope megtudta sokáig Pamelát hibáztatta, nem szóltak egymáshoz több mint fél évig, de a végén valahogy még is kibékültek.Persze ezt a pillanatot egyikőjük sem felejti el.-teljesen beleélem magam a mesélésbe és azt veszem észre, hogy szemeimből újra mintha dézsából öntenék folynak a könnyek.Csodálkozom is, hogy nem száradtak még ki könnycsatornáim.Nem foglalkozva velük fejezem be a történetet.-És tudod Niall ez ma volt pontosan 2 éve.2 éve volt, de még mindig olyan mintha tegnap történt volna.Még mindig nem tudom felfogni, hogy Pamela hogy tehette ezt vele és, hogy-hogy nincs benne annyi önbecsülés, hogy legalább egyszer elmenne a sírjához egy szál virággal vagy akár a nélkül, de legalább ott legyen.

-Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok mindenem kellett átmenjetek.-húz magához  Niall én pedig pólóját teljesen átáztatva bújok hozzá, hogy nála megnyugvásra találjak.

-Tudod mi a legrosszabb ebbe Niall?-nézek fel gyönyörű kék szemeibe.-Az, hogy ez most Hopeval is megtörténhet.Én nem akarom őt is elveszíteni.-mondom ki mind azt ami a szívemen van Niall pedig a hajamat simogatva nyugtat engem.

Csak könyörgök istenem Poo ne haljon meg.KÖNYÖRGÖK!-gondolom magamban és érzem, hogy elnyom Nialler mellkasán az álom.

*Hope szemszöge*

Olyan nyugodt minden.Mintha lebegnék.A testemet pihekönnyűnek érzem de ha akarnám se tudnám megmozdítani.De nem is akarom.Hiszen itt minden olyan csodálatos.Nincsenek színek, hangok csak feketeség és csönd.Ez a csendesség teljesen elvarázsol.Talán egy másik világban lennék?Vagy esetleg már meghaltam?De a mennynek nem fehérnek kéne lennie?Hiszen itt minden fekete.Talán ez a pokol?De ha ez az lenne akkor nem lenne itt ennyire nyugodtság.Vagy még is?Talán rosszul képzeltük el azt a két helyet amitől a legjobban félünk?A mennyországot és a poklot?Várjunk csak!Meg jelent egy apró fehér fény.Nagyon pici, de egyre nagyobb lesz.Nagyon nagy a csábítás, hogy odamenjek.Menjek?Talán inkább lebegjek.Erre nincsenek megfelelő szavak.Meg állt a növekedésben.Most a fele fehér a fele fekete.De mi ez?Talán létezik olyan, hogy aranyközépút?Esetleg ahol most vagyok az az élet és az a fehér fény a halál? Ki tudja.Ezek szerint az én döntésem, hogy meghalok vagy sem.Én élni akarok!De meging az akaraterőm ahogy ránézek a fehér fényre.Olyan csábító.Hívogat magához.Nem Hope! Neked élned kell!Vagy talán nem!Talán most járt le az időm.Apropó idő.Teljesen elveszett az időérzékem.Vajon este van vagy reggel?Éjszaka vagy dél?Tél vagy nyár?Egyáltalán teltek már el órák/napok/hónapok?Hmm..Talán nem ezen kéne gondolkozzak.Inkább választanom kéne.De én nem akarok választani!Most minden olyan természetfeletti, olyan elképesztő egyszerű.Örökké csak lebegni és nem foglalkozni semmi mással.Örökké?Létezik olyan?Talán ott, ott bent a fehér fény mögött van olyan.NEM!Hope Evans ne is gondolj arra, hogy oda mész.Vagy még is.Talán a sors azért jelenítette meg nekem, hogy azt válasszam.Oda kéne valahogy menni hozzá.Olyan elképesztően közel van de még is messze.Mintha egy karnyújtásnyira lenne, de még sem.Mert nekem most nincs testem,csak lelkem.Akkor hogyan tudnék oda jutni?Ez az igen ez az végre elkezdett növekedni.Sajnos nagyon lassan.Túl lassan.Talán azt várja, hogy meggondoljam magam?Hogy éljek?De én nem akarok!Ott minden rossz, ott vannak érzéseink.De itt minden olyan jó.De talán Louis miatt még is kéne maradjak.Nem!Az én életem itt véget ér.Mindenkinek az lesz a legjobb ha magam mögött hagyom az életem és elindulok a híres fehér fény felé.Már olyan közel van!Annyira elképesztően közel.És mielőtt átlépném a "küszöbét" még van egy pillanat amikor rálátok a testemre.Louis ott ül mellettem és sír.Majd egy éles sípolást hallok ami lehetetlen lenne.De még is hallom.És látom Louist felugrani és orvosért kiáltani, hogy meg állt a szívverésem.Tehát eldőlt.Az én életem ITT most véget ért.

Szinte egy csettintésre kerülök valahová.Minden fehér és mindenki fehér ruhába van.Tehát ez a Mennyország?Várjunk csak.Hiszen van testem.Ugyanúgy nézek ki mint amíg éltem csak fehér ruhában vagyok.Olyan mintha felhőkön lépkednék.Hirtelen előtörik belőlem a kisgyerek és ugrándozva megyek oda emberekhez.Nem csalódtam.Itt tényleg minden csodálatos.Rengeteg ember van itt szőkék,barnák,feketék,kínaiak és négerek még sincs nyoma semmiféle rasszizmusnak.Itt mindenki egyenlő.És mindenki ugyanazt a nyelvet "beszéli".
Csodálkozva tekintek körbe amikor megakad a szemem egy ismerős szőke lányon.Igen, őt bármikor megismerném még így is, hogy háttal van.
Lassan odamegyek hozzá, de úgy, hogy ne hallja meg.Megkocogtatom vállát és várom, hogy megforduljon.
-Hope?-kerekednek el szemei én pedig mosolyogva integetek vissza neki.-Neked nem szabadna itt lenned!-kezd el tolni valahova magam sem értem, hogy merre.
-Nem.Ami megtörtént, megtörtént.-fordulok meg hirtelen így vele szembe kerülök.
-Hope neked még élned kell!-kezdene el megint tolni de nem hagyom.
-Neked is kéne!-makacsolom meg magam.-Tudod min mentem én keresztül ebben a 2 évben?!Nem, nem tudod!
-De tudom.-mosolyog rám szelíden.-Én itt mindent látok-nevet fel és kezével mintha csak egy asztalt simogatna elővarázsol egy buborékot amibe mindent lát amit csak szeretne.
-Ilyet én is tudok?-kérdezem meglepődve.
-Próbáld ki.-mosolyog rám én pedig el is kezdem ismételni az előbb látott mozdulatot erősen Louisra koncentrálva.
Nálam is megjelenik egy kép.Louis sírva ül kint a váróban mellette a banda többi tagja, a szüleim és Tom meg a barátaim.Pamela hirtelen felugrik odarohan Louishoz felállítja és a mellkasát ütögetve kiabál vele miközben arcain csak úgy folynak a könnyek.Mindenki sír és mindenki miattam.Talán még is maradnom kellett volna?!
-Hiányoztál.-nézek Heatherre ezzel is eltűnik az előbb látott kép.
-Nekem is de arra számítottam, hogy úgy körülbelül 60 év után látjuk egymást.
-Mint mondtam ami megtörtént az megtörtént.-szomorodok el.-Ugye te láttad a fürdőszobás jelenetet?!
-Igen.-szomorodott el ő is.-Ott voltam melletted.Csak nem láttál.Valószínűleg nem is éreztél, de én torkom szakadtából üvöltöttem veled, hogy miattam ne csináld!
-Ez a Menny igaz?-váltok hirtelen témát.
-Igen.-mosolyodik el.-Szereted Louist ugye?-néz rám nekem pedig összeszorul a szívem ha csak arra gondolok, hogy többet nem látom.
-Nagyon szeretem.-folyik le egy könnycsepp az arcomon majd azt követi a többi is.
-Tudod most mi fog történni?
-Micsoda?
-Mivel elkezdtél sírni esni fog Louiséknál.Mivel rá gondoltál és miatta ejtetted el ezt a pár könnycseppet.Itt nem szoktak gyakran sírni az emberek, de ha igen akkor ott bizony nagy vihar van.
-Ezt soha nem így képzeltem el.
-Hidd el más se.
Egy kicsit sétáltunk még majd kezemre rá nézve azt vettem észre, hogy halványodok.
-Segíts Heath!El fogok tűnni!-pánikolok be és próbálom megfogni a kezét, de átmegy rajta az enyém.-Most mi történik?
-Újraélesztenek.-mondja teljesen nyugodtan és mosolyogva.-Tudtam én, hogy nem most jött el a te időd.
-De én itt akarok lenni.Veled!-kezdek el megint sírni és testemből már alig látszik valami.
-Hidd el én itt foglak várni Hope.Ja és egy tanács.Éld úgy az életed, hogy ne bánj meg semmit.És ha eljön az idő újra találkozunk.-integet felém és mintha ez egy végszó lenne eltűnök onnan ahol voltam és mint egy visszatekert felvétel tűnik el a fehér fény is.
Viszont most nem a nyugodtságot érzem a felszabadultságot hanem a fájdalmat.Szörnyen fáj jobb kezem amit ha jól érzem valamivel körbetekerték.
Körülöttem kiabálás hallatszik és ujjongás, de nem tudom kivenni az emberek szavait.Még nem tiszta minden.Viszont az ütemes csipogást azt nagyon hallom.és nagyon nagyon zavar is.Fel akarok kelni, hogy szóljak, hogy kapcsolják ki mert megbolondulok.
Úgy érzem, hogy ki tudom nyitni a szemem.Legalább is próbálkozok.Lassan megpróbálom felemelni szemhéjamat, de nem sikerül.Azért még megpróbálom párszor.Lassan nagyon lassan de sikerült már egy kicsit megemelnem elnehezedett szemhéjaimat.Végül sikerül teljesen kinyitnom, de látni nem látok semmit.Először minden fekete majd lassan kitisztul és mindent látok.
Az orvosok elégedett arcát,  a szüleimet és az öcsémet akik örömükben sírnak és jönnek oda hozzám majd a One Direction és a barátnőim is mind idejönnek.Utoljára Louist látom és kisírt szemeit, megbánt arcát.Mintha ő tehetne arról, hogy egyszer már meghaltam.Nem ő a hibás mivel én akartam oda menni.A halálból hoztak vissza engem.
De Louis mögött ott van még valaki.Abby! Úristen Abby itt van.Csak miattam.legszívesebben kiugranék a meglehetősen kényelmetlen kórházi ágyról, de semmi energiám.Csak egy mosolyt köldök felé és megvárom, hogy ő is idejöjjön hozzám és jól megszorongasson.(Mármint ahogyan ebben az állapotban lehetséges.)
Beszélni nem bírok és még mozogni se ezért csak újra lecsukom szemeimet és várom, hogy elvigyenek a manók az álomvilág országában.Igen most találkoztam angyalokkal úgyhogy a manókba is hiszek.Most már bármi megtörténhet.

13.rész ~Emlékek és újra átélt pillanatok!

Sziasztok drága olvasóim! :)

Meghoztam nektek a 13. részt is! :) Mint gondolom láttátok sajnos át kellett költöztessem ide a blogomat mert egy "kedves" idegen feltörte a másikat! :| Na mindegy.:)

A részhez annyit fűznék hozzá, hogy nekem nagyon tetszik és remélem nektek is fog.:)

Sajnálatos módon egy szabályt kell bevezessek miszerint 5 nagyon tetszik gomb után és MINIMUM 3-4 komi után hozom az új részt! :) Sajnálom de amikor láttam az előző blognál, hogy egy részt 96-an olvastok de csak 3-an kommenteltek az egy kicsit rosszul esik! :) Remélem nem baj, hogy ezt most így bevezetem.Igaz, hogy minimum 3-4 komi, de azért nagyon örülnék ha több is lenne! :) Kritikát is elfogadok..:)

Mint láttátok egy új írásmódot próbáltam ki a blog 'jelen' részénél mert szerintem ez így jobb.Az elején azért nem így van mert ott visszaemlékszik, hogy mi volt! :)(Mintha elmesélné)

Remélem tetszik az új kinézet és az új szereplők mert nekem nagyon bejön! :)

Legalul a véleményes gomboknál az amelyik nem látszik az egy "Kövit!(*-*)" gomb! :)

Ha tetszik a blog iratkozz fel rá ott oldalt ! :))

Na nem papolok tovább! :) Jó olvasást ! :3 <3

Csók:Nikiii1D_love

Két napot töltöttem Louisval Párizsban ami csodálatos volt.Minden napra szervezett nekem valamiféle meglepetést és a várost is körbejártuk.Azt hiszem nem véletlenül mondják azt, hogy ez a szerelem városa.
Az első nap a csók után még maradtunk egy ideig az Eiffel tornyon majd visszamentünk a szállodába.Hamar elnyomott az álom egy ilyen csodálatos nap után.
Másnap Louis keltett, hogy készülődjek mert reggeli után elmegyünk egy kicsit szétnézni.Felvettem a pirosas ruhám egy hozzá illő magassarkúval és miután letudtuk a nap legfontosabb étkezését elindultunk.Először sétáltunk a Szajna partján majd Louis kitalálta, hogy béreljünk egy csónakot.Nekem is tetszett az ötlet úgyhogy elmentünk egyért.Az elején még igazán romantikus volt ahogy csak mi ketten Párizsban a Szajnán csónakázunk, de utána mivelhogy Louisval voltam az egész inkább kezdett viccessé válni.Elkezdtünk hülyén franciául beszélni és parodizáltuk a francia embereket majd Louis kérésére mindenféle vicces mondatokat kellett kikiabáljak a mellettünk sétáló embereknek.Mikor megkérdeztem, hogy miért lerendezte egy "Csak te tudsz franciául.Hogy nézne már ki ha én össze vissza beszélnék értelmetlenségeket?" Igaza van végül is az sokkal normálisabb ha én olyanokat ordibálok ismeretleneknek mint "Hello.Van magánál répa?" vagy "Azonnal vegye le a csíkos pólóját asszonyom!" esetleg "Ennek a fiúnak itt mellettem jobb segge van bi-bi-bí!" .Mondanom sem kell az összeset Louis találta ki.Miután valaki egy "Huligánok!" jelentésű szép francia mondatot kiabált vissza nekünk, annyira nevettünk Louisval, hogy már a csónakban egymáson feküdtünk miközben fogtuk a hasunkat.Lounak kiváló alkalom volt ez, hogy megragadjon a lábamnál fogva és belelökjön a folyóba.Mivel nagyon jól tudtam úszni ezért először nem ijedtem meg, de utána eszembe jutott, hogy megtréfálom Louit.Többször elmerültem és közbe olyanokat kiabáltam, hogy "Segítség!Nem tudok úszni" meg olyanokat, hogy "Louis segíts!Meg fogok full..ahd..al..dni!" Természetesen vicces kedvű barátom bepánikolt és beugrott utánam.Megfogott a derekamnál fogva és kihúzott a partra.Óvatosan kukucskáltam, de próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy már nem vagyok magamnál.Lou beletúrt a hajába és körbe-körbe forgolódott hátha talál valakit a környéken aki tudna neki segíteni.Amikor látta, hogy magára maradt két kezével megfogta az arcom és a "szájon át lélegeztetést" választotta.Mit sem sejtve lehajolt én pedig mosolyogva visszacsókoltam mire ő meglepődve húzódott hátra.Láttam, hogy most esik le neki, hogy nem volt semmi bajom, de mielőtt megszólalhatott volna a pólójánál fogva visszahúztam és újra megcsókoltam.Belemosolygott csókunkba én pedig a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam.Ajkaimat leválasztottam az övéről és miután felhúzott arcomat beletemettem a pólójába.A történtek után csurom vizesen bementünk egy boltba venni néhány száraz ruhát majd folytattuk "kirándulásunkat".Louis ezek után egyszer sem engedett el mintha félne, hogy elveszítene úgyhogy szinte biztos voltam benne, hogy másnap rólunk szóló cikkekkel lesznek tele az újságok.Aznap végig sétáltunk a Sanzelizén és elmentünk  a Diadalívhez.Vettünk útközben néhány csecsebecsét, Louis még vett nekem egy szál rózsát és egy Eiffel Tornyos Nyakláncot. Utoljára még megnéztük a Notre Dame-t majd a szálloda felé menet vettünk magunknak jégkrémet.Csodálatos napunk volt.Fáradtan estünk be az ágyba majd én hirtelen elaludtam.Louis még este felkeltett, hogy rendelt a szobaszolgálattól vacsorát és, hogy nem sokára megérkezik.Miután megvacsoráztunk elmentem lezuhanyozni és "újult erővel" dőltem be az ágyunkba.
Másnap reggel délelőtt 11-kor keltem.Lou nem volt mellettem de mivel a fürdőből hallottam a víz csobogását rájöttem, hogy csak zuhanyozott.Feltápászkodtam az ágyból, elcsoszogtam a telefonért és kértem magunknak reggelit.Amíg vártam, hogy meghozzák visszavonszoltam magam az ágyhoz és leültem.Elővettem az iPhone-om és felmentem Twitterre.Elkerekedett szemekkel néztem, hogy több mint 22 ezer követőm van.Úristen!Amikor utoljára voltam fent még csak 9 ezer volt.Megnéztem a nekem szánt Tweeteket.A legtöbbjükhöz fényképek is voltak csatolva.Átfutottam őket és meglepődve láttam, hogy olyan képek vannak mint ahol csónakázunk, vagy amikor felrakta nekem a nyakláncot.Az a kép tetszett a legjobban mikor vizesen fekszek a parton, Louis felettem volt és pont "próbált újraéleszteni".Elmosolyodtam a képen és abban a pillanatban jött ki Louis is.Én is elmentem fürödni majd reggeli után az volt Lou kiváló gondolata, hogy menyünk el a francia Disney Land-be.Felvettem a tegnap vett ruhámat és miután egy normális lányt formáltam magamból elindultunk.Rettenetesen jól éreztük magunkat, lefotóztuk egymást Mickey és Minnie egérrel és amire csak tudtunk felültünk.Persze rengeteg rajongó megállította Louist fotóért, aláírásért vagy csak egyszerűen azért, hogy Lou szóljon bele a telefonba, hogy az adott személy barátja/barátnője elhiggye, hogy kivel találkozott.Sokan kértek tőle puszit olyankor én csak csendben elhúzódtam.Amikor végre hagytak minket kicsit még szórakoztunk majd elindultunk vissza.Utoljára még megkértem Louist, hogy vigyen el valahova úgyhogy kicsit még körbejártuk a várost majd végre visszaértünk.Vacsora után gyorsan lefeküdtünk mert másnap korán kell keljünk ugyanis megyünk haza.Sajnálatunkra.

~*~

Louis szemszöge végéig ajánlatos zene:♫

-Hope!Hahó, Hope!Kelj fel!Megyünk haza.Hope!-valaki szólongat.A hangja nagyon hasonlít Louiséra.Megmondtam neki, hogy ne keltsen fel! mérgelődök magamban és nyöszörögve átfordulok a másik oldalamra.

Mellettem, a meglepően kényelmes matracról végre feláll a csodálatos álmomból felkeltő fiú és a léptek zajából ítélve kisétál a szobából.Végre!

Kényelmesen befészkelem magam újra az ágyba amikor megint léptek hangja csapja meg a fülemet.A hangok egyre erősödnek majd mellettem elcsendesülnek.Lassan megfordulok és ránézek az előttem vigyorgó, a két kezét a háta mögé rejtő Louisra.Mit forgat a fejében? -gondolkozok el, de nincs sok időm mert Boo Bear jobb kezét gyorsan kirántja a háta mögül és egy pohár tartalmát nemes egyszerűséggel a fejemre borítja.

-Ezt még megbánod Tomlinson!-ugrok fel és elviharzok a nevetéstől már a könnyeit törölgető barátom mellett.

Mielőtt átlépném a fürdő küszöbét még megfordulok és a fuldokló Louisra emelem kecses kezem középső ujjacskáját.

Sietősen berontok a kék csempékből kirakott fürdőbe és az ajtót magamra zárva indulok el a kád felé.Zilált ábrázatom láttán gyorsan megengedem a csapot és nyomok a kádba mindenféle fürdősót ami csak a kezembe akad.Szépen lassan kiszedem barna hajzuhatagomból nagy hajcsatomat és leteszem a mosdókagyló peremére.Rátámaszkodok mind két kezemmel és lassan fejemet felemelve belenézek a tükörbe.Kócos tincseim egymást követve omolnak a vállamra.Vajon büszke lenne rám?Ki tudja.-gondolkozok el és csak azt veszem észre, hogy néhány könnycsepp utat tör magának szemeimben.Szépen lassan végig folynak az arcomon egészen a szám széléig ahonnan mintha lassított felvétel lenne esnek bele a csapba.Az élet olyan igazságtalan.-idézem fel azokat a pillanatokat amik örökké az elmémbe vésődtek.Miért mindig azt veszi el tőlünk akiket a legjobban szeretünk?!-teszem fel magamnak a költői kérdést és ökölbe szorított kezemet teljes erőmből a falba vágom.

Szörnyű fájdalom nyilal bele, de ezzel mit sem törődve teszem meg újra ezt a mozdulatot.A fájdalom olyan szinten lesz úrrá rajtam, hogy hangosan felordítok és zokogva rogyok össze a padlón jobb kezemet szorongatva.Miért hagytál itt?-suttogom magamnak és meredek magam elé.Kezem teljesen bekékül és megmozdítani sem bírom, de ez a fizikai fájdalom semmi ahhoz képest amit a lelkemben érzek.

-Úristen mi van veled Hope?-dörömbölt az ajtón torka szakadtából kiabálva Louis.

-Jól leszek ha elviszel a kórházba.-nyögöm ki ezt a pár szót és lassan odakúszok a földön, a zárban lévő kulcshoz melyet elfordítok balra, hogy aggódó barátom be tudjon jönni hozzám.

Az ajtó hirtelen kivágódik, engem fejbe vágva én pedig tehetetlenül zuhanok a padlóra, fájó kezemre esve.Heather úgy érzem, hogy nem sokára találkozunk!

*Louis szemszöge*

Épp a  reggelim maradékát pakolom vissza a szobaszolgálat által küldött kocsira amikor Hope hangos ordítására leszek figyelmes.Jézusom, mi történt vele?-ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben közben villámgyorsan futok az ajtóhoz.

-Úristen mi van veled Hope?-dörömbölök a fürdőajtón és várom a válaszát.Legszívesebben betörném az ajtót, de sajnos ezt most itt lehetetlen.

-Jól leszek ha elviszel a kórházba.-hallom rekedtes hangját nekem pedig összeszorul a szívem a kórház szó hallatán.Miért kell neki kórházba mennie?

Hallom, hogy a zárban elfordul a kulcs én pedig teljes erőmből nyomom be az ajtót ami valami akadályba ütközve megáll félúton, én pedig csak Hope erőtlen testét látom elterülni mellette.

Mit tettem?

*Harry szemszöge*

-Kelj fel álomszuszék!-ugrik rám egy felettébb könnyű test és aprócska törékeny kezeivel összeborzolja göndör fürtjeimet.

-Neked is jó reggelt.-mosolygok rá Pamelára aki nevetve száll le rólam és bújik mellém az ágyba.

-Ma jönnek haza Louisék.-suttogja a fülembe nekem pedig hangja hallatán melegség járja át a testemet.-Ki fognak bukni ha meglátják azt a tömérdek mennyiségű újságot amin ők vannak a címlapon.-kuncog fel és csilingelő hangja engem is nevetésre késztet.

-Ahogy Louist ismerem csak egy jót fog nevetni az egészen.-fordulok felé így arcunkat csak pár centiméter választja el egymástól.

-Viszont ahogy én ismerem Hope-ot egy nagy veszekedés fogja kezdetét venni.

-Fogadjunk?-vetem fel az ötletet és gyorsan ágyamban felülve nyújtom felé jobb kezemet.

-Fogadjunk.-viszonozza mozdulatomat és nevetve visszadől az ágyra.-Na is mit kap a nyertes?-a fehér plafon kémleléséből kék szemeit rám emeli és várja a válaszomat.

-Ha én nyerek...-kezdem el, de nem jut semmi az eszembe.Majd bevillant.-...kapok tőled egy csókot.

Egy ideig tétovázik majd bólint egyet miszerint rendben van.

-Viszont ha én nyerek..-ül fel megint és így pont velem szembe kerül..-nem szólalhatsz meg egy hétig.

-Héj, héj, héj!-reagálok gyorsan.-1 nap.

-5-vágja rá.

-3.-ajánlom fel neki.

-Megegyeztünk.-nevetek vele újra.Olyan gyönyörű.

Mindketten ledőltünk újra az ágyra és ezt a mozdulatot teljesen együtt hajtjuk végre.Ránézek és egyszerre törik ki belőlünk a nevetés.Arcunkat körülbelül 2 centiméter választja el egymástól.Szemeimet végig vándoroltatom gyönyörű kék szemein tökéletes arcán majd ajkain leragadok.Ezt ő is észreveszi és egy kicsit mindketten közelebb megyünk a másikhoz.Ajkaink szinte összeérnek, de hirtelen megszólal a telefonom ezzel is tönkre vágva az idilli pillanatot.

-Hogy az a..-szitkozódva gyorsan felülök és kioperálom zsebeimből telefonomat amin Louis neve jelenik meg.Rápillantok Pamelára aki szintén felül és mosolyogva mutatja, hogy vegyem már fel.

-Remélem fontos.-kezdek bele.-Egy nagyon fontos pillanatot szakítottál meg.-morgom a telefonba, de a vonal másik végéről nem érkezik válasz.

-Louis!Hahó.-próbálkozok.-Most szórakozol velem?

-H..ho..opeval baj van..-végre belekezd de bár ne tenné-

-Baj?-rémülök meg mert barátomat nem sokszor hallom sírni, de ha könnyei utat engednek maguknak nála akkor nagy gond van.-Miféle baj?

-Kórházban van.-kezd bele de nem tudja folytatni.Nagyon megrémiszt.

*Pamela szemszöge*

Harry telefonja pont megszakítja a mi csodálatos pillanatunkat.Kiveszi a zsebéből a készüléket, de nem nagyon akarja felvenni, de én csak mutatom neki, hogy szóljon bele hátha sürgős.

-Remélem fontos.-morog bele a telefonba.Mackós hangja megmosolyogtat mert olyan édes amikor ilyen durcás.-Egy nagyon fontos pillanatot szakítottál meg.

Egy ideig nem szól bele a telefonba csak érdekesen méregeti, hogy működik-e.

-Louis.Hahó!-szólongatja a vonal túlsó végén lévő embert aki most kiderül Louis személyesen.-Most szórakozol velem?

Itt elnevetem magamat.Lehet, hogy Louis direkt csinálja ezt Hazzával.

Megint nem szól a telefonba.Biztos nem beszél Louis.

-Baj?-kérdezi rémültem.Lehet, hogy még is beszélni kezdett Louis?-Miféle baj?

Remélem nem zuhant le a repülő vagy akármi.Nagyon aggódok értük.

Harry egy ideig hallgat majd üveggolyó nagyságúra nyílnak szemei és leteszi a telefont.

-Harry jól vagy?-kérdezem.Szemeibe könnyek gyűlnek de azt gyorsan letörli mintha ott se lettek volna és nem foglalkozva a kérdésemmel lerohan a többiekhez.

Én is futok utána persze korántsem vagyok még olyan jártas itt a házban mint a fiúk.

Lent  Zayn és Carlyn a kanapén ülnek és Tv-znek, Niall reggelizik Sidneyvel együtt, Liam pedig telefonál valakivel.Harryt sehol nem látom.

-Reggelt.-köszön nekem Niall amit én egy biccentéssel le is rendezek.

Idegesen ront be a nappaliba Harry immáron teljesen felöltözve és mindenkit a kanapé köré hív.

-Louis most hívott.-kezdi el.-Hope-val baj van.

Néhányan felmordulnak, mindenkit meglepett ez a kijelentés.Én csak Harryre bámulok és várom, hogy folytassa, hogy mi történt a barátnőmmel.-Kórházban van és..-itt néhány könnycsepp buggyant ki szemeiből, de most nem törődve velük folytatja.-..az orvosok szerint olyan súlyos az állapota, hogy nem biztos, hogy megéli a holnapot.

Csend!Mindenki hallgat és próbálja felfogni a hallottakat.Űr.Mintha egy nagy rés tátongana a mellkasodban olyan érzésed van.Elvesztesz valakit akit nagyon szeretsz.Pont mint Heathernél.

Fájdalom.Hopenak élnie kell.MUSZÁJ élnie.Kérdések.Mi történt vele?Mit csinált(ak), hogy az állapotába belehalhat?Hogy történhetett?Remény.Mindenkinek KELL lennie egy második esélynek.

Mikor eljut a tudatomig, hogy Harry mit is mond pontosan, lerogyok a kanapéról és zokogok.A történelem NEM ismételheti meg önmagát.

12.rész ~"Tökéletes első randi."~

Sziasztok drágák..:D

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de egyszerűen nem volt ihletem.Vagyis volt, de nem volt kedvem.Na mindegy..xd Igazából úgy történt, hogy megnyitottam, szemezgettem vele egy ideig, de utána bezártam.Viszont most itt van.Egyébként rájöttem, hogy nagyon köcsög vagyok(sorry a csúnya szóért) mert azoknál a blogoknál amiket olvasok elvárom, hogy naponta legyen új rész, de én 2-3 hét után hoztam ezt.Szóval most már ez megváltozik és megpróbálok 3 naponta részeket hozni netalántán hamarabb.Komizzatok mert nagyon sokat jelentene nekem, de a véleményes gombot is nyomjátok meg kérlek! :) Nektek csak egy kattintás de nekem viszont nagy öröm látni.:) Még egy valami.:D : Ha a "Nem tetszik" gombot nyomod meg akkor kérlek komiba írd le, hogy mi nem tetszett, hogy én azokon a dolgokon javítani tudjak.Tudjátok ilyen építő kritika..xd :D

Köszönöm ha ezt elolvasod bár szerintem körülbelül az olvasók 30%-a tette meg..:"D

Jó olvasást!Hálám üldöz! <3

Csók.: Nikiii1D_love xxxx

-Hogy hova?-kérdeztem mintha nem hallottam volna.Nagyon is hallottam...sajnálatomra.
-Pá-rizs-ba.-tagolta nekem Louis mintha nem tudná, hogy értettem elsőre is.
Válaszom egy szemforgatás volt és már épp nyitottam volna a számat amikor Lou befogta azt a kezével.
-Megnyalom.-néztem rá huncutul, de őt nem érdekelte.
-Nyugodtan.-vonta meg vállait.
"Oh igen?"-gondoltam magamban és elkezdtem nyalogatni a tenyerét.
Egy ideig tűrte utána viszont lekapta a kezét a számról.
-Undorító vagy.-nevetett fel.
-Ez esetben ki is szállhatok.-tettettem a sértődötted és az ajtóhoz nyúltam.
-Te megőrültél?-vette le kezeimet az ajtóról.-Ha nem tűnt volna fel 140km/h sebességgel száguldunk az ajtópályán és te ki akarsz itt szállni?!
Durcásan néztem rá és karba tett kézzel süppedtem be a limuzin bőrhuzattal körbevont ülésébe.
-Szóval miért megyünk Párizsba?-tértem vissza az eredeti tárgyhoz néhány másodperc múlva.
-Idővel minden kiderül.-zárta le a témát.
-Remek.-mormogtam miközben néztem ki az ablakon.Ahogy az elsuhanó autókat néztem eszembe jutott valami.
-Meddig leszünk ott?-kérdeztem.
-2 napig.-felelte nyugodtan.
-Micsoda?-kerekedett el a szemem.
-Ha a mai napot is belevesszük akkor 3.-mosolygott.
-Louis ugye nem gondolod, hogy 3 napig ebbe a ruhába leszek?
-Majd veszek neked annyit amennyire szükséged van amíg ott leszünk.-rakta bal kezét az enyémre miközben a szemembe nézett.
-Nem kérek a pénzedből.-sóhajtottam.
-Ez a legkevesebb.-mosolygott.-Nem akarom elrontani a második esélyemet.-hangja átváltozott komollyá.Éreztem, hogy nagyon azt akarja, hogy nekem a legjobb legyen.
Visszamosolyogtam rá és észrevettem, hogy megálltunk.
Louis kiszállt átjött az én ajtómhoz és kinyitotta nekem azt.
-Hölgyem!-nyújtotta felém a karját, de én inkább a kezét fogtam meg és összekulcsoltam ujjainkat.
-Ezzel nem szegünk meg néhány feltételt?-nevetett.
-Tudod mit?-nevettem vele együtt én is.-Töröljük el azokat a szabályokat.
-Biztos?-fordított magával szembe.
-Mindig is az volt az elvem, hogy Élj gyorsan és szegd meg a szabályokat.Hát mi most megszegjük.
Megszorítottam a kezét és elindultunk.De hova is?
-Most hova is megyünk?-vontam össze a szemöldököm.
-A magángépünkkel repülünk ha nem bánod.Nem akartam, hogy a rajongók a reptéren kérdezősködjenek majd a média kitalált történeteket szőjön.Majd mindent megtudnak a maguk idejében.-kacsintott.
Mindent megtudnak...-elemezgettem Louis szavait.De vajon mi mindent?

~*~

A repülő épp leszállni készült ami nekem az egyik legnagyobb félelmem volt.Életemben eddig ez a második amikor repülőgépre szálltam.Az első is most volt 1-2 napja és most újra át kellett élnem.

-Nyugodj meg!-szorította meg Louis a kezem.

-Nem szeretek repülni.-préseltem ki magamból ezt a három szót.A szemeimet összeszorítottam és vártam, hogy elmúljon ez a szörnyű érzés amit az ember a leszállásnál él át.

-Néhány perc és leérünk.-ölelt át én pedig ráhajtottam a vállára a fejemet.Mintha minden félelmem elszállt volna amikor megéreztem közelségét.-Hope nézz ki az ablakon!

Lassan felemeltem a fejemet és az ablak irányába fordultam.Az első dolog amit megláttam az az Eiffel torony volt.

-Gyönyörű.-ámultam a látványon.

-Tudom.-nem néztem rá, de éreztem, hogy ő is mosolyog.-Nem véletlenül hoztalak ide.

Elszakítottam tekintetem a gyönyörű tájtól és ismét rá néztem.

-Azt szándékozod egyszer nekem is elmondani, hogy miért?

-Néha nagyon idegesítő tudsz lenni.-nevetett, de közben nem vette le volna rólam egy pillanatra sem szemeit.

-Vagy megszoksz vagy megszöksz.

-Inkább az előbbit választom.-fogta meg a kezem és húzott fel az ülésből.

Fel se tűnt, hogy már le is szálltunk.

-Mit terveztél mára?-kérdeztem miközben lesétáltunk.

-Először bejelentkezünk a szállodába utána elmegyünk vásárolni és veszünk neked pár ruhát majd jön a meglepetés.

-Alig várom.

~*~

A szállodát már lerendeztük ami mellesleg csodálatos volt és most néhány francia butikba tartunk.

Megálltunk egy Didier Parakian bolt előtt.

-Hallottam már erről a márkáról.-tapadtam a kirakatra.-Ide szeretnék bemenni.

-Amit csak szeretnél.-mosolygott rám és elindultunk befelé a boltba.

Tele volt jobbnál jobb ruhákkal a helység én pedig úgy éreztem, hogy az összeset kérem.Na de ezt mégsem tehetem meg Louisval.

Kiválasztottam néhány darabot és bementem a ruhafülkébe addig Lou leült egy előtte lévő székre.

Először egy pirosas koktélruhát vettem fel egy hozzáillő magassarkúval.

-Na milyen?-léptem ki a fülkéből.

-Nagyon jó.-mosolygott.

-Ennyi?-ijedtem meg, hogy mégse tetszik neki.

-Szerintem odabent van jobb is.-bökött fejével a ruhafülkére.

Igaza volt.Volt egy ami nagyon tetszett, de azt inkább utoljára hagytam.

Visszamentem, levettem majd egy citromsárga kisestélyit vettem fel egy sárga magassarkúval.Ez is nagyon tetszett nekem kíváncsi voltam, hogy Louis mit szól hozzá.

-Wow.Nagyon jól áll.-kerekedett el a szeme.-Válaszd ezt.

-Nyugi van még egy.-nevettem és visszamentem átöltözni.

Egy csodaszép bézs színű ruhát vettem fel egy ugyanilyen színű magassarkúval.Ez tetszett nekem a legjobban ebben találtam meg legjobban önmagamat.Remélem Lounak is elnyeri a tetszését.

-Tádá.-lépkedtem ki.

-Hűha.Ez.Szóval.-kereste a szavakat.-Gyönyörűen áll rajtad.-felállt a székről, odalépett mellém és átölelt.-Mint az összes ruha amit eddig felpróbáltál.

Beleborzongtam az érintésébe.Soha de soha nem akartam volna megszakítani ezt a pillanatot, de azét még is csak egy ruhaboltban voltunk.

-Nem tudok választani.-húztam el a számat.

-Akkor az összeset megvesszük.-jelentette ki.

-Dehogyis.Ezek mind egy vagyonba kerülnek, Louis!

-3 nap van és 3 ruhád.Meg is van oldva.A pénz meg ne érdekeljen.Mondtam, hogy mindent megpróbálok most megadni amit csak tudok.

Louis csodálatos ember.Nem is csodálkozok, hogy annyian rajonganak érte.

Visszamentem és visszavettem az eredeti estélyimet.(Kicsit se tűntem ki.Mindenki az utcán normális ruhába én meg mint aki gálára készül.)

Louisval odavittük az eladó pultra a ruhákat az eladóhoz.

-Salut.-köszöntem barátságosan.(Szia.)

-Nem is tudtam, hogy tudsz franciául.-súgta oda nekem Lou.

-Sok mindent nem tudsz még.-nevettem fel.

-Voulez-vous autre chose?(Szeretne valami mást?)-kérdezte először felnézve ránk az eladólány.Nagyon fiatal volt gondolom nyári munkaként dolgozik itt.

-Nous n'avons pas besoin, merci.(Nem kell, köszönöm.)- fizetett Louis majd elvettem a ruhákat.

Már épp menni akartunk amikor kikerekedett szemekkel sikított egyet.

-Oh, mon Dieu. Vous êtes Louis Tomlinson.(Ó, Istenem.Te vagy Louis Tomlinson.)

-Mit mondott?-kérdezte tőlem Lou.Gondolom felismerte a mondatba a nevét.

-Felismert.-nevettem.-Nem is tudtam, hogy itt is van rajongótok.

-Láthatod.-nevetett velem ő is.

-Puis-je obtenir une signature?(Kaphatnék egy aláírást?)-nézett könyörögve a mellettem lévő fiúra.

-Azt kérdezi, hogy kaphat-e tőled egy autogramot.-fordítottam le neki.

-Mondd meg neki, hogy persze.

-Bien sûr

-Merci beaucoup.(Köszönöm szépen.)

-Köszöni.-néztem mosolyogva a nevét egy lapra firkantó Louisra.

-Elle est votre petite amie?(Ő a barátnőd?)-nézett ránk nagy szemekkel.

-Mit mondott?-tudakolta Lou.

-Azt kérdezte, hogy a barátnőd vagyok-e.

Visszafordultam a lányhoz és válaszoltam.

-Non.(Nem.)-mosolyogtam rá kedvesen.

A lány szeme egyből felcsillant.

-Mondd meg neki, hogy még nem.

-Pas encore.-a mosoly ráfagyott arcára, de próbálta tartani magát.

-Nous devons aller.(Nekünk mennünk kell.)-mosolyogtam rá hátha jobb kedve lesz.-Salut.(Szia.)

-Salut.-köszönt Louis is.

Mikor kiértünk szemrehányóan felé fordultam.

-Mi van azzal, hogy nem akarod, hogy pletykáljanak rólunk?

-Ő csak egy rajongó.-legyintett.

-Aha, és szerinted ez az egy rajongó nem mondja el a barátnőjének, aki a barátnőjének, aki az ő barátnőjének?Ha holnap a címlapon leszünk az a te hibád.-nevettem.

-Fölösleges ezen rágódni.Az holnap lesz.Addig még hátravan egy csodálatos randi.-mosolygott rám és megfogta a kezem.

(A ruhák-a lányok arcát ne nézzétek csak a ruhákat):

Pirosas koktélruha:

Citromsárga koktélruha:

Bézs színű ruha:

~*~

-Kész vagy?-kopogott be a fürdőbe Louis.

-Igen.-válaszoltam.

Utoljára még leellenőriztem magam a tükörbe majd kimentem.

A bézs ruhát választottam mára amit néhány kiegészítővel tettem csinosabbá.Feltettem egy leheletnyi sminket hajamat pedig megigazítottam mert még mindig úgy állt mint amikor elindultunk ide.

-Még mindig gyönyörű vagy.-vándoroltatta rajtam szemeit Louis amikor meglátott.

-Te is nagyon elegáns vagy.-néztem öltönyére amiben férfiasabb volt mint valaha.

Lementünk a hotel elé ahol már vált minket a limuzin.Nagyon Deja vu érzésem volt.

Louis újfent kinyitotta nekem az ajtót és ő is beült mellém.

-Ezt vedd fel.-nyújtott felém egy fekete kendőt.

-Minek?

-Hogy a lehető legjobban lepődj meg mikor megérkeztünk.

Engedelmeskedtem neki így az út további részén nem láttam semmit.

Hamar odaértünk.Louis segített kiszállni a limóból és óvatosan vezetett tovább.Egyszer csak egy liftben találtam magam.Ezt onnan tudtam, hogy megmozdult alattunk a föld.

-Hamarosan leveheted.-ölelt át hátulról.

Mikor megérkeztünk kiléptünk és levette a szememről a kendőt.

-Uram atyám.Ez csodálatos.És...wow.Én..-dadogtam össze vissza amikor megláttam magam előtt Párizst.Az Eiffel Torony tetején voltunk.Louis mindent elrendezett mert ki volt rakva egy két személyes asztal rajta pedig a több fogásos vacsoránk.

-Nem kell semmit mondanod.-mosolygott rám és megfogta a kezem.Kihúzta nekem az egyik széket majd ő is leült a másikra.

Miközben ettünk nagyon sokat beszélgettünk.De éreztem a végén, hogy van valami ami nem hagy nyugodni.

-Mit szeretsz bennem?-bukott ki belőlem.

Mikor felfogtam a mondatom súlyát elpirulva néztem a tájat.

-Hope.-fogta meg a kezem az asztal fölött én pedig felé fordultam.-Tetszik benned, hogy nem vagy egy átlagos lány.Sokkal több vagy.Ezt nem tudhatja mindenki mert kívülről csak egy vagy a sok közül, de nekem nem.Amikor tegnap beléd botlottam már akkor tudtam, hogy köztünk nem csak barátság lesz.Legalább is remélem.És bár még csak ez a második nap, hogy ismerlek nyugodtan mondhatom, hogy te vagy a legjobb dolog az életemben.Tudod vannak emberek akik besétálnak az életünkbe, de utána távoznak is, de vannak akik örökké a részünkké válnak, akik örökké velünk lesznek.És nagyon remélem, hogy te nem az előbbi csoportba tartozol.

Meglepett megnyilvánulása, de egyben nagyon jól esett.

-Tudod Louis én nagyon örülök, hogy ismerhetlek titeket.Sokan vannak akik rajonganak értetek, de nem ismeri az igazi éneteket.Ti is átlagos fiúk vagytok, de ezt ők nem tudhatják.Igazán hálás vagyok, hogy betekintést nyerhetek az életetekbe.-mosolyogtam.-Én is nagyon remélem, hogy köztünk nem csak barátság lesz.Egyébként-álltam fel-most már igazán elmondhatnád nekem, hogy miért Párizst választottad a randinak.

-Ez nagyon egyszerű.-állt fel nevetve ő is és odahúzott a korláthoz.-Két oka is van, hogy miért a szerelem városába hoztalak.

-Éspedig?

-Először is...-sétált mögém és átkarolt-....szerettem volna ha az első randink itt lenne.

-És mi a második?-fordítottam oldalra a fejem, hogy lássam, karommal pedig átkaroltam a fejét.

-Hogy az első csókunk is itt legyen.-mondta ki nekem pedig időm sem volt felfogni a hallottakat mert ajkai az enyémre tapadtak.Tökéletes volt.Tökéletes első randi.