11.rész ~"Vannak feltételeim!"~

Párá-páppápppá :D :3 Megérkezett a 11. rész is :D Húú remélem tetszik...:)) Próbáltam viccessé is tenni kicsit a "balesetnél" és a végénél pedig izgalmassá.Remélem várjátok a kövit..:33 Hamarosan meg is fog érkezni.Ha tetszik a rész nyomjátok meg alul a gombot :D <3 :33 ;) Na jó olvasást drágák..:)))
Csók.:Nikiii1D_love


-Louis?-hitetlenkedtem.-Te meg mit keresel itt?
Elkerekedett szemekkel figyeltem őt és vártam, hogy válaszoljon.
-Bejöhetek?-kérdezte szinte alig hallhatóan.
-Nem!-csaptam volna rá az ajtót, de ő lábával megtámasztotta és mivel erősebbnek bizonyult ki is nyitotta azt.-Mondom nem!
-Figyelj Hope.Gondolom láttad a képeket, de az nem az volt aminek látszott.
-Igazad van, tényleg rettenetesen félreérthető, hogy a volt barátnőddel smacizzátok egymást az utca közepén amikor velem kéne legyél.Egyébként meg-szemeim ruhájára vándoroltak-legalább átöltözhettél volna.
-Nem kell átöltöznöm mert nem történt semmi olyan.Csak egy csók volt.-emelte fel a hangját.
-És ezt higgyem is el mi?-alig hallhatóan suttogtam a szavakat mire Louis arcvonásai is megenyhültek.
-Hadd magyarázzam meg!-simogatta meg karomat, de én elrántottam.-Kérlek!
Nem szóltam semmit csak arrébb álltam, hogy be tudjon jönni ,,szerény" kis hajlékunkba.A lányok időközben eltűntek, de biztos vagyok benne, hogy hallgatóznak.Louis körülnézett a nappaliba, de szemei megakadtak a papírcsíkon azon belül pedig a feliratán.
Felejtsd el azt a hülyét buli.
-Tényleg el akarsz felejteni?-szemeivel arcomat pásztázta én pedig a földet nézve rágtam alsó ajkamat.
-Nézd Lou...-kezdtem...-ezt úgy mondod mintha egy 2 hónapos kapcsolatunk lenne most pont szakítottunk.De hiszen mi nem is vagyunk együtt.Még első randink sem volt mert neked fontosabb Eleanor.Ne haragudj, de már nem bízok meg benned.
-Hope én..-vakarta meg tarkóját, láthatólag kereste a szavakat..-tényleg szeretném ha lenne köztünk valami.Ami pedig Eleanort illeti az csak egy búcsú csók volt.Nehéz lezárni 9 hónapot.Én az eszemmel már megtettem és most a szívemmel is.Ezért csak nem haragudhatsz rám.
A szívem azt mondta, hogy bocsássak meg és adjak neki egy esélyt az eszem viszont azt, hogy nem ismerem igazán és talán nem is kéne jobban megismernem.Tudtam, hogy rajtam áll vagy bukik, hogy most mi lesz ezért úgy döntöttem amit a legjobbnak láttam.
-Megbocsátok, de vannak feltételeim.Holnap délben lesz a randink és valami elegáns helyre vigyél!Nem lesz se csók, se semmi amíg nem vagyok a barátnőd és mostanában még nem leszek a csajod ahhoz pedáloznod kell!Végül a legfontosabb, hogy addig nem mondom, hogy szeretlek amíg teljes szívemből úgy nem érzem.
-Rendben.-mosolygott megkönnyebbülten.-Ha nem gond meg mutatnád nekem a házatokat?
-Persze.
Elindultunk és mikor a lakás minden zegzugát megmutattam ki mentünk az erkélyre.(Igen erkély is van és a nappaliból nyílik csak elfelejtettem a ház bemutatásakor írni..xd szerk.megj)
-Olyan kihalt minden.-suttogtam mintha csak attól félnék, hogy meghallja valaki.
Ahogy kimondtam egy óriási villámlás világította meg a sötét utcákat amely majdnem belénk csapott majd egy rettenetesen hangos dörgés rázta meg a szállodát.
Olyan szinten sokkot kaptam, hogy Louis karjaiba zuhantam.Remegve próbáltam felállni, de nem bírtam.Időközben az eső is szakadni kezdett.
-Jól vagy?-kérdezte megsemmisülten valószínűleg ő is megijedt.
-Menjünk be kérlek.
Óvatosan felállított és a pulcsiját a fejünk fölé tartva sétáltunk befelé.
A nappaliban a lányok már vártak ránk.Beérve Lou bevitte a fürdőbe száradni a pulcsiját addig elmeséltem mindent nekik.
-Még jó, hogy nem esett komoly bajod.-ölelt meg Sidney majd egymás után a lányok is.
-Ha Louis nem lett volna ott tuti kizuhanok.-miközben kimondtam beleborzongtam a gondolatba, hogy mi történt volna ha.
-A lényeg, hogy ott volt.Ezt már nem kell tovább ragozni.
Mire Louis visszatért a lányok már bementek aludni a szobájukba.
-Hope nem baj ha itt hagyom száradni a pulóveremet?
-Nem baj, nyugodtan itt hagyhatod.
Felvette kabátját és felém fordult.
-Hát akkor..szia.-nyújtotta felém kezét.
Kicsit csalódott voltam, hogy csak ennyit kapok, de végül is én szabtam meg a határokat.Bár az ölelés nem volt benne...
Már majdnem belépett a liftbe, de utána kiáltottam.
-Louis várj!-kíváncsian fordult meg én pedig szégyenlősen a földet pásztázva folytattam.-Nem maradnál itt velem éjjelre?Csak, hogy ne féljek mert..izé...tudod most....
-Hope, nem akarom túl lépni a feltételeidet.Ha nem baj..
-Persze dehogy baj.-apró mosolyra húztam számat ezzel is leplezve csalódottságomat.-Csak egy ötlet volt.
-Akkor holnap 11-re itt vagyok érted.-mosolygott.
-Rendben.-sóhajtottam alig feltűnően.-Szia.
Lement a lift én pedig oda vonszoltam magam a kanapéhoz és levágtam magam rá.Ölembe tettem a MacBook-om felmentem Twitterre és meglepődve láttam, hogy követőim igencsak gyarapodtak.Talán mindez Louis kiírásához kapcsolható?Azon kívül néhány üzenetet is kaptam.Voltak köztük kedvesek akik csak azt kérdezték, hogy milyen találkozó lett volna és sajnálják, hogy nem jött össze, de egy lány különösen gonosz volt.És sajnos tudom is, hogy ki.
EleanorJCalder
,,Jaj, hogy Louisnak veled lett volna randija?Ohh nagyon sajnálom.Biztos tudod hogy velem volt..és csókolóztunk is amit mily meglepő ő kezdeményezett.Nem tudom, hogy hogy magyarázta ki magát, de nekem akkor is sokat jelentett a csók.És tudod miért?Mert ISTENI VOLT.Remélem tudod, hogy semmi esélyed ellenem édes?Neki örökké én leszek az igaz szerelme.Lehet, hogy rád csak valamiféle játékszerként tekint..."
Folytattam volna a levél olvasását, de valaki feljött a lifttel és be is jött a házba.Eleanor levele nem nagyon érdekelt mert tudom, hogy Louisnak nem jelentett sokat a csók szóval azon gyorsan túl tettem magam rajta és ki is töröltem az üzenetet.Ami jobban foglalkoztatott, hogy ki van a házunkban?
Szinte hangtalanul beosontam a konyhába és kerestem valami használható dolgot....egy serpenyőt.
Lassan lábujjhegyen lépkedtem át a nappalin, de megcsúsztam valamiben és hanyatt estem.
-Ki van ott?-kérdezte egy ismerős hang de nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ki az mert hanyatt vágódásom közben be vertem a fejem drágalátos asztalunkba.
-Azt én is szeretném tudni.-préseltem ki magamból ezt a pár szót, de fejem még mindig iszonyatosan lüktetett.
-Hope?-jött be a nappaliba a hang forrása.
-Louis?-ma este már másodszorra lep meg hirtelen felbukkanásaival.
-Te beverted a fejed az asztalba?-futott oda hozzám, hogy felsegítsen.
-Nem csak kipróbáltam, hogy eltörik-e ha lefejelem.-válaszoltam egy kicsit flegmán, de szörnyen fájt szóval ebben a pillanatban mindegy volt.
-Öhm..minek az?-bökött fejével a kezemben tartott serpenyő felé.
-Azt hittem betörő.-röhögtem szégyenlősen.
Louis is felnevetett és ekkor jutott eszembe, hogy még meg se kérdeztem, hogy minek jött?
-Mi szél hozott vissza ide?
-Hát a keleti széllel ide repültem gondoltam kipróbálom milyen Csudálatos Mary élete.-küldött felém egy féloldalad mosolyt.Úgy éreztem szívem kihagy pár dobbanást.
-Na de most komolyan.-csaptam viccesen a vállára.
-Ugye nem gondolod, hogy itt hagylak egyedül?Főleg, hogy tudom milyen szerencsétlen vagy.
-Akkor itt maradsz?-csillantak fel szemeim.
-Igen.-vigyorgott.-Hol alhatok?
-A vendégszobában.

***

Lou már rég a vendégszobában aludt, de én továbbra sem tudtam csukva tartani szemeimet.A sok dörgés és villámlás halálra ijesztett na meg nehéz volt azzal a tudattal aludni, hogy Louis William Tomlinson a saját lakásodban alszik néhány szobával arrébb.

Csöndben kiosontam és lassan benyitottam Pam szobájába.Félig lelógva aludt ágyán én pedig tovább mentem a következő ajtóhoz.Lassan és hangtalanul kinyitottam, lábujjhegyen belépkedtem és csöndben becsuktam.

-Mit csinálsz?-hallottam hátam mögött Lou édes álmos hangját.

Szégyenlősen megfordultam és odamentem az ágyához.

-Nem tudok aludni és arra gondoltam, hogy....

-Gyere.-mosolygott rám majd a mellette lévő helyre mutatott.

Hálásan rámosolyogtam és óvatosan bebújtam mellé.Tőle háttal feküdtem és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy karjával átkarolja derekamat.Beleborzongtam az érzésbe és fülig érő mosollyal lehunytam szemeimet mely néhány perc alatt az álommanók világába repített.

***

Lassan nyitogattam elnehezedett szemhéjamat.Egyszerre azt sem tudtam, hogy hol vagyok és, hogy hogy kerültem ide.Eszembe jutott ,hogy éjszaka  ide jöttem és mosolyogva fordultam hátra de csalódottan vettem észre, hogy Louis nincs itt.Ránéztem az órára ami délelőtt háromnegyed 10-et mutatott.

,,Hogy mi?"-ugrottam ki az ágyból mert 11-re már készen kéne legyek.

Kirohantam a szobából és Lout kerestem.

-Louis!-jártam egyik szobából a másikba.-Louis itt vagy?Hahó!

-Miért lenne itt?-Carrel és értetlen képével futottam össze  a konyhába.

-Itt aludt az éjjel.

-De ugye nem...?

-Jajj dehogy is.Minek nézel te engem?

Megrántotta a vállát én pedig mint aki nem figyel rá kirohantam a nappaliba a telefonomért.

Amikor feloldottam akkor vettem észre, hogy jött tőle egy SMS-em.

,,Nézz ki az ablakodon"

Mint a villám úgy rohantam a szobámba onnan pedig az ablakhoz.Az ablakukba egy tábla volt kirakva Bocsi de el kellett jöjjek :( Addig is készülődj! ;) felirattal.

Megkértem Sidney-t, hogy segítsen a készülődésben mert tegnap is olyan jól megoldotta a hajam meg a ruhámat, hogy fontos volt a véleménye.

(Ruhája, cipője és haja):

Hajánál a lányt ne nézzétek csak a haját!

Ruhájánál a lányt ne nézzétek csak a ruhát!

                   

   

  













-Louis el fog ájulni ha meglát.
-Nagyon remélem.-öleltem meg barátnőmet és az ajtó felé igyekeztem.
Elköszöntem a lányoktól akik sok szerencsét kívánva egyedül is hagytak.
Mire kinyitottam az ajtót Louis ott állt egy szál rózsával a kezében.
-Wow...-hüledezett....-gyö..gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-pirultam el.Nem voltam hozzászokva a bókoláshoz főleg nem tőle.
-Mehetünk kisasszony?-hajolt meg udvariasan és felém nyújtotta karját, hogy belekaroljak.
-Természetesen.
Ahogy mentünk le a lifttel úgy éreztem magam mint egy hercegnő.Ez az érzés fokozódott amikor kiléptünk az utcára és természetesen szinte minden szem ránk szegeződött.Persze sokan összesúgtak a hátam mögött de ez cseppet sem érdekelt.
Lou udvariasan kinyitotta nekem a limuzin ajtaját majd ő is beült mellém.
Az ablakon kifelé nézve néztem az elsuhanó embereket,épületeket és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy London tábláját is elhagytuk.
-Louis!-fordultam felé.-Hova megyünk?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Párizsba...

10.rész ~"Mit keresel itt?"~

És itt a 10. réééész :DD <3 :3 Nagyon örülnék ha kapnék komikat hozzá és megnyomnátok alul azt a véleményes gombot is..:)) <3 Persze nagyon jól esne ha az előző részhez is kapnék még pár komit..:) <3 Nem tudom mikor de hamarosan 11. rész <3 :)) Addig is legyetek rosszak <3 ; $
Csók.:Nikiii1D_love


*Louis szemszöge*
Izgatottan készülődtem a randira Hopeval amikor megszólalt a telefonom.A kijelzőn Eleanor neve jelent meg.Vonakodva felvettem a telefont nem túl nagy életkedvvel mert már nem bírtam elviselni, hogy folyamatosan hívogat.
-Mit akarsz?-köszöntöttem hűvösen.
-Figyelj Lou beszéljük meg!-hangja könyörgő volt, de engem egy cseppet sem hatott meg.Tudom, hogy csak kihasznál.
-Nincs mit megbeszélnünk!-ezzel már én le is zártam volna, de El tovább folytatta.
-Figyelj Louis sajnálom.Tudom én szakítottam veled, de nem bírom nélküled.-haha most könnyű beszélnie, de nem tudja, hogy mennyi szenvedést éltem én át 2 hónapon keresztül.Most rátaláltam Hopera és nem engedem, hogy tönkretegye.-Találkozzunk!Kérlek...
Hallottam, hogy sír, hangja néha-néha elcsuklott és azért még is csak az exem.
-Mikor?-csak legyünk túl rajta.
-Ma megfelel neked?Mondjuk fél óra múlva?-hangjából hallottam, hogy reménykedik.
-Ma nem jó!
-De nekem nem jó máskor Lou.Holnap Amerikába utazok reklámozni egy új ruhakollekciót és akár 2-3 hónapig is ott lehetek.Ha újra akarjuk kezdeni ma kell találkoznunk.
-Mi?Én nem mondtam, hogy újrakezdjük!Csak meghallgatlak ennyi az egész...
-Jó értem.-sóhajtott.-Csak kérlek ma találkozzunk!
-Rendben.Hol?
-A régi helyünkön?!
-Jó.-mentem bele.-De többet NE hívd így.-ezzel le is csaptam a telefont.
Nem hiszem el, hogy Eleanor miatt ma nem mehetek el Hopeval.Pedig már mindent elterveztem.Limuzint is hívtam az éttermet lefoglaltam erre most minden romba dől.
Lemondtam gyorsan mindent és írtam Hopenak.Tudom személyesen vagy telefonon tisztességesebb lett volna, de nem akartam volna sírni hallani...

@Hope_Evans sajnálom, de le kell mondjam a találkozót mert nem érek rá.Majd máskor. x


*15 perc múlva*
A taxi kitett a "régi helyünkön" én pedig szorosabbra húztam fejemen a kapucnim mert rettenetesen hideg volt.Eleanor már ott várt rám, türelmetlenül ütötte ütemre lábait a földhöz.Mikor meglátott felcsillantak a szemei és felém közeledett.
-Nem érdekelsz már El.-vágtam bele a  dolgok közepébe.-Már mást szeretek.
Második mondatom hideg zuhanyként érte, hirtelen megtorpant és kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi?-hitetlenkedett.-Te mást szeretsz?De hát kit?
-Mit érdekel az téged?Megbeszélni jöttünk a dolgokat nem az én szerelmi életemet kitárgyalni.
Kárörvendően felnevetett és közelebb jött néhány lépést.
-Lou drágám.-simította meg arcomat.-Nagyon jól tudod, hogy nálam jobban senki nem fog szeretni.
-Vedd le rólam a kezedet.-sziszegtem neki a fogaim között és hátráltam néhány lépést.
Nem ismertem rá.9 hónapon át együtt voltunk, de ez az énje még sosem mutatkozott meg.
-Szeretlek Louis!Érted?Mit nem lehet ezen felfogni?Téged akarlak!
-Ohh igen?-ordítottam rá mert a düh amit most iránta tápláltam felemésztett, mardosott belülről.-És ez nem jutott volna eszedbe amikor szakítottál velem?Amikor összetörted a szívem?Azt mondtad, hogy nem bírod ezt a sok turnét, hogy alig látsz.TESSÉK!MOST MEGKAPTAD AMIT AKARTÁL!-könnyek folytak le arcomon ahogy felidéztem az elmúlt 2 hónapot amikor próbáltam túllépni rajta.Most sikerült.Nem engedem, hogy újra úgy érezzek iránta mint régen.
Sajnos kalandvágyó énem erősebbnek bizonyult mint az ami azt mondta, hogy hagyjam a francba.Dühtől csillogó szemei elvarázsoltak és késztetést éreztem, hogy megcsókoljam.A köztünk lévő 3 méter néhány centiméteresre szűkült.Felkaptam Eleanort felültettem az autójára és vadul csókolgatni kezdtem.Nem szabadott  volna így tegyek, de úgy éreztem, hogy muszáj.Hirtelen több villanást láttam mögülünk,mellőlünk és mindenhonnan.Paparazzók vettek körül minket.
Jaj ha ezt Hope meglátja......


*Hope szemszöge*
Zokogtam.Már órák teltek el, de csak sírtam és sírtam.Nem is értem, hogy könnycsatornáim, hogy nem száradtak még ki, de az biztos, hogy patakokba folytak könnyeim.
Kopogást hallottam, de nem voltam senkire se semmire kíváncsi.
-Hahó Hope.-Sidney hangját hallottam az ajtó túloldaláról.-Bejöhetek?
-Nem!-utasítottam vissza pedig legbelül szükségem volt egy jó barátra.-Egyedül akarok lenni.
-Jó, én megpróbáltam.
-Nem Sidney!Menyél már be!Tudod, hogy nem gondolja komolyan.-tuszkolta be ajtómon barátnőmet Pamela.Bármennyire is egyedül akarok lenni nagyon jól esik, hogy figyelnek rám.
Leültek mellém az ágyamra és várták, hogy beszéljek az érzéseimről.Bármennyire is ki akartam adni magamból egy hang sem jött ki a torkomon.Végül Sid törte meg a csendet.
-Ne is foglalkozz vele.Az egy barom!-Sidney maga a megtestesült tapintatosság.
-Basszus Sid inkább menj ki jó?Majd én meg vigasztalom.-Pam szerette a kezébe venni a dolgokat.
Mikor barátnőm kiment Pamela felém fordult megfogta a kezem és csak nézett rám.Furcsa, de ez sokkal többet jelentett mintha arról faggatna, hogy mi a bajom, hogy érzem magam..stb.Tudta, hogy ahhoz, hogy meg tudjak nyílni neki először a saját gondolataimat kell rendezzem.
10 perc hallgatás után végül megszólaltam.
-Miért?
-Nem tudom Hope.
-Miért velem?
-Nem tudom, de szerintem neki csak egy ember kellett akivel elfelejtheti.
-És miért vele?
-Hope ő a volt barátnője és lehet, hogy még mindig szereti.
Fél mondatokból is megértettük egymást.Pamela volt az akivel kiskorunk óta mindent meg tudtam beszélni és bármennyire magam alatt voltam ő mindig felvidított.Ez most sem volt másként.
-Próbáld meg elfelejteni jó?-reménykedve nézett rám, de ő is tudta, hogy lehetetlent kér.
-Ez nem ilyen egyszerű.Én úgy érzem, hogy szeretem.Nagyon.De nagyon fáj, hogy ezt tette velem.Az egyik énem azt mondja, hogy nem érdemel meg engem a másik pedig azt, hogy neki én vagyok a fontos és hogy adjak neki még egy esélyt.
-Akkor legalább csak ma próbáld meg elfelejteni.Holnap pedig majd beszélsz vele.
-Megpróbálom-sóhajtottam egyet.
-Na de most gyere ki a lányokhoz mert kitaláltak neked valamit.-húzott fel az ágyról én pedig megszédülve mentem utána.
Mikor kiértünk a nappaliba Carlyn fontoskodó arccal ült a kanapén és fel vette a titkárnős kinézetét.Haját kontyba rakta felvett egy lencse nélküli szemüveget és egy kosztümöt.
-Nos Hope Evans.-kezdte.-Nem hagyhatjuk, hogy ilyen állapotban legyen egy bizonyos retardált hímnemű miatt ezért ma....-kis szünetet hagyott.-.....a maradék pár órában........
-A lényeget!-sürgettem.
-CSAPUNK EGY IGAZI LÁNY BULIIIIT.-ordított a képembe Sidney.
-Igen ezt akartam én is mondani.-nézett szúrós szemekkel Sidre Carlyn.-Sidney a te feladatod Hope rendbeszedése ami a ruha kiválasztást és a hajcsinálást foglalja magába.És Pamela..-itt felé fordult.-...a te feladatod pedig a dekoráció készítése és a kaja rendelése.
-Héé és mit fogsz te csinálni?-Pamela nem értette, hogy miért ők csináljanak mindent.
-Én felügyelem, hogy minden rendben megy-e.-fontoskodott Car.
-Olyan jó, hogy munkamegosztás van.-mormogta az orra alatt Sid, hogy csak én halljam.t
-Figyelem lányok fél órátok van!-nézett a karórájára Carlyn.-Sipirc!
*25 perc múlva*
-Wow Sidney ez gyönyörű.-mutattam hajamra amit drágalátos barátnőm készített nekem.-És ez a ruha is...köszönöm!-suttogtam, hálásan.
-Na induljunk mielőtt megint elkezdesz bőgni itt nekem.-ráncigált ki az ajtómon Sid.
(Hope ruhája és haja):

Lefelé mentünk a lépcsőn amikor megpillantottam a díszítést.A nappaliba ki volt függesztve egy hosszú papírcsík amire ez volt ráírva:
Felejtsd el azt a hülyét buli.Belépés csak lányoknak!
Ezen kívül lampionok voltak kirakva a ház minden kis zugába és színes flitterekkel volt tele a ház.Carlyn és Pamela is fel volt már öltözve igazi bulizós szerkóba és időközbe Sidney is felöltözött már.
-Na csajok.Kezdődhet a buli?-kiáltotta Carlyn és bekapcsolta a magnót.
You're insecure
Don't know what for
You're turning heads when you walk through the door.......
Szólaltak meg a WMYB első szólamai és Liam szólójának első mondatai.
-A fenébe.Az Up All Night album van berakva.
-Carlyn ezt most azonnal kapcsold ki!-parancsoltam rá.-Kérlek.
-Jó sajnálom.-szabadkozott.-El hiheted, hogy nem direkt raktam be.
A buli ezen részén kívül iszonyatosan jól telt.Ugráltunk, táncoltunk, bolondoztunk és baromi jól éreztük magunkat.
-Pamela!-jutott eszembe.-Rendeltél te egyáltalán kaját?
-Igen.Azt hiszem...Az a helyzet, hogy nem emlékszem.
-Én hallottam, hogy rendelt pizzát.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Car.
-Huhh akkor megnyugodtam.-sóhajtott Sidney az örök kajás.
Hirtelen az ajtó irányába fordítottam fejemet mert hallottam, hogy jön fel a lift.Biztos csak a pizza.Hallottam a rács hangját is majd kopogtak.
-Majd nyitom lányok.-szaladtam előre.
Az ajtóban nem várt személy fogadott.
-Louis?-hitetlenkedtem.-Te meg mit keresel itt?

9.rész ~"Menj fel Twitterre!"~

Meghoztam a 9. részt! :)) Komizzatok, hogy-hogy tetszik és nyomjátok meg alul a véleményes gombot is kérlek! :)) Remélem, hogy attól még kapok pár komit, hogy ez csak egy átmásolt változat az eredetiből.(Köszönöm annak aki feltörte az előző blogom és most másolhatok át mindent és kezdhetek mindent elölről! -.-" :|||)
Jó olvasást! :))
Csók.:Nikiii1D_love




Louval a Nando's felé vettük az irányt miközben beszélgettünk.Kíváncsi volt az életemre én meg persze elmeséltem neki bár az enyém korántsem volt olyan izgalmas mint az övé.Utána ő mindent elmesélt magáról a gyerekkorától az X-factorig aztán pedig a One Direction megalakulásáig.Nem mintha olyan eget rengető újdonságokat mondott volna mert én mint vérbeli Directioner már kívülről-betéve ismerem a történetüket, de azért csendben hallgattam és néha bólogattam jelezve, hogy figyelek rá.
Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy már megérkeztünk.
Mikor odaértünk az asztalukhoz Harry a szemeit meresztgetve nézett rám majd Louis felé fordult.
-Nem is mondtad Louis, hogy hozol magaddal valakit.
-Szállj le róla Göndörke.-veregette meg Hazza vállát Loui.-Ő itt Hope Evans.
-Örülök a találkozásnak Hope.-állt fel az asztaltól Zayn.-A nevem Zayn Malik.-mintha nem tudnám.:D
-Tudom.-vigyorogtam.-Részemről a megtiszteltetés.
-Ilyen gyönyörű lányt már rég láttam.-állt fel Harry is.-A nevemet gondolom tudod.Szólíthatsz Harrynek, Hazzának vagy ahogy tetszik.-kis pimasz.
-Harreh!!-emelte fel Lou a hangját ezzel gondolom azt akarta elérni, hogy Harry távol maradjon tőlem mert eléggé sokáig ölelgetett.
-Tudod Harry, nem jönnek be a göndör hajú fiúk.-amint kimondtam Hazza már 3 méter távolságra állt tőlem és úgy csinált mint egy durcás kisfiú.
-Nos ha Harold befejezte a bohóckodást én is bemutatkoznék.-most már Liam állt velem szemben és a kezét nyújtotta.-Liam vagyok.
-Ezt is tudom.-vigyoromat lehetetlen lett volna levakarni a képemről.Hihetetlen, hogy itt áll velem szembe a  One Direction!
Liam megölelt és ezt suttogta a fülembe:"Nem tudom, hogy hol ismerkedtetek meg Louissal de vigyázz vele."
Nem igazán értettem, hogy ezt hogy érti, de nem is volt időm gondolkodni mert Niall jött velem szembe.
-Hello Hope.-köszöntött és megölelt.-Kaját?
-Hát ha már úgy is itt vagyok.-vontam meg a vállam és leültem Zayn meg Louis közé.
A csirke isteni volt, nem is csodálkozok, hogy Niall imádja ezt a helyet.A fiúk is nagyon barátságosak voltak, de mégsem tudtam teljesen feloldódni mert úgy éreztem, hogy Zayn folyamatosan néz.Nem mintha ez annyira zavarna, de még is.Már éppen meg akartam kérdezni, hogy szeretne-e valamit mondani amikor megpillantottam barátnőimet miközben 100 wattos mosollyal felém igyekeztek.
-Srácok ők itt a barátnőim.-mutattam feléjük és felálltam, hogy bemutassam őket egymásnak.
-Wow, nem is mondtad, hogy a barátnőid is ilyen bombázók.-füttyentett Harry és már fel is állt, hogy elkábítsa őket csábos mosolyával.Kis perverz. :D
Pamela természetesen utat tört magának és elsőként ő mutatkozott be Hazzának.
-Szia Harry, Pamela vagyok.-küldött felé egy lehengerlő mosolyt.-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Nálam szerintem nem jobban.-le se bírta venni szemeit Pam tökéletes alakjáról.
Fejcsóválva jeleztem Pamelának, hogy nagyon nem tetszik nekem, hogy ennyire ki cicomázták magukat, de ő ügyet sem vetve rám már Harryvel sétált el egy másik asztalhoz.
Közben már a többiek is bemutatkoztak egymásnak és mire visszafordultam az asztalhoz Sidney már Niallel evett (megint) Carlyn pedig Liam ölében ült(!!!!) és teljesen megfeledkezve arról, hogy mi is itt vagyunk beszélgettek. Mit keres az ölébe?
-Car!-suttogtam mikor leültem, de ő nem hallott meg.-Car!-még mindig semmi.-CAR!
Mindenki felém fordult Carlyn pedig értetlenül nézett rám.
-Mivan?
-Kijönnél velem egy percre?-a szavakat vörös fejjel sziszegtem a fogaim között.
-Persze.-felállt, majd még mielőtt kiléptünk volna a Nando's ajtaján visszafordult és Liamre mosolygott.
Mikor kiértünk csípőre tett kézzel felé fordultam.
-Ez meg mi a jó büdös franc volt?-vontam kérdőre.
-Micsoda?-játszotta az értetlent.
-Car, Liamnek barátnője van!
-Tudom, és?-mi van??Ez most komolyan az a Carlyn akit én tisztelek?
-Tönkre akarsz tenni egy két éves kapcsolatot?
-Miért tenném tönkre?Amiről nem tud az nem fáj neki.
-Rád sem ismerek.-hangomat alig lehetett hallani a kimondott szavakat pedig London enyhe széllökései tovább is szállították.
Sarkon fordultam és dühösen bevágtattam az ajtón.
-Mi történt Poo?-Sid értetlenkedve fordult felém.
-Semmi.-erőltettem arcomra egy mosolyt.Közben már Carlyn is bejött és mily meglepő nem Liam ölébe hanem egy székre ült.
A légkör feszült volt mindenki csak hallgatott.A csendet Liam telefonja zavarta meg.
-Elnézést.-állt fel az asztaltól és egy kicsit arrébb ment.-Szia Danielle.Úgy hiányzol.Hogy vagy?
Car felé fordultam és számmal az "Én meg mondtam." szavakat formáztam mire ő csak bűnbánó arccal lehajtotta a fejét.
-Nos hát Lou ők itt az én barátnőim...bár a legjobb barátnőm most nincs itt....
-Hol van?-mosolygott rám.-Nem akart eljönni?
-Amerikában van.-szomorodtam el.-Pedig hogy örülne ha most találkozna veletek.Főleg veled Zayn.-itt nevetve felé fordultam.
-Nincs róla képed?-érdeklődve fürkészte az arcomat.
-Persze, hogy van.-mosolyogva előhúztam a telefonomat a zsebemből majd végül megmutattam neki Abbyt.
(A kép amit mutatott):

-Nagyon szép lány.
-Tudom.-mosolyogtam mert előtörtek belőlem azok az emlékek amikor arról álmodtunk kicsiként, hogy olyan szépek leszünk mint a "nénik a TV-ben".És hát ő el is érte a célját.
-Azt hiszem írok neki Twitteren.-csillant fel a szeme.
-Szerintem ő lesz a legboldogabb lány a világon.-elővettem egy kis papírt meg egy tollat és leírtam a nevét.: @Abby_Smith
-Abby Smith.-olvasta hangosan Zayn.-Hm még a neve is szép.
-Jaj csak össze ne nyálazz nekem itt mindent Rómeó.-Lou eddig csöndben figyelte az eseményeket, de most muszáj volt közbeszólnia.:D
-Hagyd már.-löktem meg finoman a vállát.-Csak szerelmes.
-Nincs vele egyedül.-kijelentése meglepett és éreztem, hogy elpirulok ezért gyorsan tereltem a témát.
-Niall te még mindig képes vagy enni?-röhögtem fel.
-Sidney a legcsodálatosabb lány a világon!-kiáltott fel hirtelen ami egy kicsit meglepett, de mosolyogva gondoltam most Sidre aki közel van ahhoz, hogy nyomban elájuljon.-Sose hittem, hogy tud valaki annyit enni mint én.Ráadásul egy lány.
-Ahh hidd el szerintem tud többet is.
Niall ragacsos kezével átölelte Sidneyt aki teljesen vörös fejjel odabújt hozzá.
-Lemaradtam valamiről?-bökött Liam Niallék felé mikor visszatért telefonálásából.
Legyintettem egyet és Carlyn arcát figyeltem.Szemei felragyogtak mikor meglátta őt.Jajj mi lesz még ebből...
Szemeimet Carről Hazzáék irányába vándoroltattam ahol egy újabb turbékoló párt pillantottam meg.Pamela Harry kezét fogta és úgy sétálgattak.Utánuk Zaynt figyeltem aki még mindig a telefonomban lévő Abby képet nézte.Félve Louisra pillantottam aki pont akkor nézett rám, de gyorsan elkaptam tekintetem.Nem szeretném elkapkodni a dolgokat.
-Lányok szerintem ideje haza menni.-álltam fel az asztaltól.-Zayn visszakaphatnám a telefonomat?-küldtem felé egy kedves mosolyt.
-Persze.-adta vissza egy kissé csalódott mosollyal az arcán.
-Haza kísérjelek titeket?-állt fel Louis.
Megharaptam alsó ajkamat mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.Eszembe jutott amit Liam súgott a fülembe ami még jobban elbizonytalanított.
-Köszönjük nem kell.Hazatalálunk.-néztem rá.
-Jah..oké rendben.-csalódottan ült vissza a székre.
A francba...nem bánthatom meg.Agyamban a fogaskerekek ezerrel pörögjek, hogy mentsek egy kicsit a helyzetemen.
-Tudod mit Lou?!-itt kérdőn felém fordult és arcán egy csöppnyi reményt véltem felfedezni.-Mit szólnál ha ma este vinnél el valahova?
Teljesen felvillanyozódott az ötlettől és természetesen belement.
-Hánykor menjek érted?
-Este 7-kor jó lesz?
-Teljesen.-a boldogság ami arcáról tükröződött az egész szívemet átjárta.
Végre odaértek mellém barátnőim miután elbúcsúztak "férjecskéiktől" (Zayn pedig a telefonomtól..:D).
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam mert fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnék elköszönni Louistól.Végül odamentem hozzá és megöleltem.Nem akartam elengedni, de muszáj volt.
-Sziasztok srácok.-intettem még egy utolsót.-Remélem még találkozunk.
Hazafelé menet egyikünk sem szólt a másikhoz, mindenki a gondolataiba temetkezett.
Mikor végre hazaértünk futva mentem a lifthez mert már csak 2 órám volt, hogy felkészüljek a "randira".
-Lányok remélem nem baj, de bezárom a szobaajtóm mert azt szeretném ha csak a végén látnátok a ruhámat.-néztem rájuk reménykedve, hogy belemennek.
-Persze.Miért lenne ez baj?-Pamela értetlenül fürkészte az arcomat.
-Hát mert Carlyn és Sidney szobája az enyémből nyílik és szeretném ha nem ott lennétek hanem itt a nappaliban ha nem baj.-barátnőim elgondolkozva néztek egymásra ezért kiegészítettem.-Persze a laptopjaitokat, az iPodokat és a telefonjaitokat kihozhatjátok, hogy tudjatok itt Twitterezni vagy amit akartok.
-Jól van, legyen.-Sidney megsimogatta a hátamat.-Tudjuk milyen fontos ez most neked.
-Köszönöm.-hálásan suttogtam nekik és gyorsan felfutottam a szobámba.
*Másfél óra múlva*
Kevesebb mint 2 óra alatt kész lettem ezért gyorsan felmentem Skype-ra, hogy ha Abby is most pont van meg tudjam mutatni neki a ruhámat és, hogy elújságoljam neki, hogy kivel is lesz randim.Szerencsémre nagyon is fent volt ezért meg nyomtam a "Videóhívás" gombot.Még pár percig csöngött majd megláttam Abby arcát ahogyan lebarnulva ül a MacBook-ja előtt.
-Te atya úr isten!-csak ennyit bírt kinyögni.-Gyönyörű vagy.-kapott a szájához.Az ámulattól alig bírt beszélni.
-Nagyon köszönöm Ab.Annyiraaaaaa hiányzol!!-szomorúan néztem rá a képernyőn keresztül.
-Te is nekem.-egy darabig szótlanul ültünk majd megszólalt.-Na, de hova mész ilyen teljes harci díszben?
-Hááát....-húztam egy kicsit.-Randim lesz.
-De jóó.-vigyorgott rám.-Kivel?
-Nem fogod el hinni, de...Louis Tomlinsonnal.
Ab tátott szájjal bámult rám körülbelül 3 percig majd megrázta a fejét hátha csak álmodna végül mikor eljutott tudatáig, hogy mit is mondtam egy fülsüketítő sikítás hagyta el a száját.Még kamerán keresztül is rettenetesen hangos volt.
-Ezt most nem mondod komolyan....ugye?
-De igen.Teljesen komoly.Ma is velük voltunk a lányokkal.
-OMG.-tettette ájultnak magát.
Ránéztem a telefonomra és már csak 15 percem volt, hogy Lou itt legyen ezért gyorsan elköszöntem.
-Na Abby baby(xDD) mennem kell sajnálom.-mondtam egy bágyadt mosollyal az arcomon.
-Jól van tudom, hogy sok a dolgod.Vigyázz magadra.Sziaa.
Már majdnem kinyomtam amikor hirtelen eszembe jutott Zayn.
-ABBY!
-Igen?
-Mielőtt kikapcsolnád a géped menj fel Twitterre!Egy kellemes meglepetésben lesz részed.Jah és már előre mondom.Szíííííííveseeeeen.
-Mi?Hope miről besz....
Nem hagytam, hogy végig mondja inkább kinyomtam nehogy kiszedjen belőlem valamit.
Még utoljára megnéztem magam a tükörben majd lementem a lépcsőn a lányok felé igyekezve.
(Itt van Hope ruhája és cipője):

Barátnőim ügyet sem vetve rám egymáson támaszkodva nézték Carlyn ölében lévő laptopot.
-Khm..-köhintettem hátha méltóztatnak rám nézni.-Khm..khm-megint.-Hahó lányok itt vagyok.
Sidney csalódott arccal nézett rám majd intett, hogy menjek oda.Carlyn Twittere volt megnyitva azon belül pedig Louis profilja.Körülbelül másfél órával ezelőtt posztolt.


@Hope_Evans sajnálom, de le kell mondjam a találkozót mert nem érek rá.Majd máskor. x


-Biztos van valami dolga.-nyugtattam hangosan magamat közben pedig egyre csak záporozó könnyeimet törülgettem.
-Mi is erre gondoltunk először Hope.De...nézd meg ezt a képet amit ma körülbelül fél órája készítettek a paparazzók-Pamela egy másik megnyitott ablakra mutatott.Egy kép volt ott.Egy kép amin rajta volt Louis amint csókolózik valakivel.Az a valaki pedig nem más mint Eleanor........