Holaaaaaa!:D
Megérkeztem! ^_^Ideje volt..xd
Nem akarok regényeket írni szóval valószínűleg holnap hozom a 16. részt addig is kommenteljetek mert tudjátok van egy határ..:))) Ja és tetszikezzetek is :DD <3
Nagyon nagy imádás van..:D <3
Csókszii.:Nikiii1D_love
-Ki halt meg?-esik be a fehér ajtón barátnőm nekem meg összeszorul a szívem a "halt"-halál..- szó hallatán.Ajkaimat összeszorítom,szemeimet becsukom és próbálom túltenni magam azon, hogy egyik legjobb barátnőm-ha csak poénból is-, de kimondta a tiltott szót.
-Én nem úgy értettem!-kezd el szabadkozni és szemeit lesütve várja reagálásomat.
Egy hét telt el azóta, hogy kórházban vagyok bár nekem több mint egy évnek tűnt még így is hogy a barátnőim, a fiúk és a családom felváltva vannak bent velem mondván ne unatkozzak.
Rengeteg dolog történt ebbe a 7 napban, többek között Abby 19 éves lett-ami miatt engem szörnyen bántott a bűntudat, hogy ahelyett, hogy buliznánk itt kell ülnie velem ebben a gyógyszer és fertőtlenítő szagot árasztó szobában és ami a legrosszabb tegnap el is kellett mennie vagyis még rendesen együtt sem tudtunk lenni esetleg egy csésze teával/kávéval és két szelet sütivel megünnepelni a nagy napot.Ezek mind kimaradtak..-,mint kiderült eltört a jobb kezem és mivel én éppen ezt a kezemet használom mindenre egy csöppet megnehezíti a dolgom, de néhány dologba már nagyjából belejöttem, megismerkedtem Daniellel, Liam barátnőjével és meg kell, hogy mondjam felettébb színpatikus személyiség, rengeteg mindenbe segített és úgy érzem, hogy barátnők lettünk,a szüleim kapcsolata még jobban elmérgesedett mindkettő a másikat hibáztatja a balesetem miatt és egymást szadizzák ahelyett, hogy velem foglalkoznának, na meg minden második címlap rólam szól az újságokban."Biztos forrásból tudjuk, hogy Louis Tomlinson a One Direction brit-ír fiúbanda énekesének barátnőjét a halálból hozták vissza., Hope Evans Louis Tomlinson barátnője megjárta a túlvilágot majd az orvosok megmentették az életét, de úgy tudjuk, hogy a 18 éves lány nagyon sokkos állapotba került.,Hopenak pszichológushoz kell járnia, hogy túltegye magát a baleseten.,"Úgy éreztem forog velem a világ amikor meghallottam azt a bizonyos hangot.A halál sípoló és idegőrlő hangját!-Louis Tomlinson Ilyen és ehhez hasonló címekkel voltak tele a napilapok, a tinimagazinok és mindenféle újságok.Komolyan felháborító, hogy milyen dolgokkal tömik az ember fejét a magazinok.Minden szennyet összehordanak az olvasók meg csak úgy isszák a szavukat.Honnan veszik, hogy pszichológushoz járok?Hát nem éppen így van.Aztán ez még nem is az utolsó problémám.Mert van valami pontosabban valaki aki még jobban megnehezíti az életem.Louis!Magát hibáztatja a történtek miatt és egyszerűen ha hozzászólok, kijelenti, hogy ő nem érdemli meg, hogy én hozzászóljak.Micsoda elmebeteg gondolkozás ez kérem szépen?!Bár már azért jobb a helyzet mint a hét elején mert tegnap délelőtt megkérdeztem, hogy mi van a répáival Londonban,hogy ki vigyáz rájuk mire ő rávágta, hogy Franciaországban is lehet kapni.Haladunk.Már méltóztatott megajándékozni egy négy szavas mondattal.
*Néhány órával ezelőtt*
-Mis Evans!Ébredjen Hope!-hallom valaki hangját mellőlem, de nekem se energiám sem kedvem nincs kinyitni a szememet!
-Hazamehet!-a hang mellőlem jön, egy orvos van itt, én pedig a hirtelen ért sokk miatt lepördülök az ágyról.Arcom találkozik a koszos fapadlóval amit megjegyezném néha takaríthatnának is.
-Ugye most csak rosszul hallottam?-tápászkodok fel az orvos segítségével és visszaülök az ágyamra.
-Nem.Ahogy elkészült aláírja a papírokat, hogy elmehet és vissza is utazhatnak Angliába.-mondja nekem mosolyogva a felettébb helyes fiatalember kit, mint a kitűzőjéről elolvasom, Alexandernek hívnak.
-Mi a franc?-kérdezem inkább magamtól, de látva Alex rosszalló tekintetét inkább kijavítom magam.-Úgy értem 'Azta!'.Most komolyan.Ennyi?
-Hát nem egészen!A fején keletkezett seb miatt ne táncoljon és ne mozogjon sokat!A törött kezével 2 hetente vissza kell járnia, hogy újrategyük a kötést és mivel elég alaposan összetörte még jó ideig láthatjuk egymást!-kacsint rám én pedig letaglózva nézem őt.Ez most komoly?-Hope!Van barátja?-na puff.Erre aztán nem számítottam.
-Nem nincs barátom, de van valaki akivel alakul valami.-'Vagyis alakulni fog, ha Mr.Tomlinson méltóztatik hozzám szólni!'-teszem hozzá magamban és egy mosolyt erőltetek magamra.
-Értem.-néz rám csalódottan majd fejét enyhén megrázva néz ki az ablakon, majd vissza rám.-Kit értesítsek, hogy jöjjön?
-Carlyn Benett!-diktálom és megvárom amíg Alexander felemeli a fejét a jegyzetei közül.-Köszönöm!-mosolygok rá, ő pedig biccent egyet, hogy ez a munkája.-És sajnálom!
Nem válaszol csak lassan elmegy az ajtóhoz és mielőtt becsukná még utoljára rám néz.-Örülök, hogy megismerhettük egymást!
Na de vissza a jelenbe.
-Tudom, hogy nem úgy értetted!-erőltetek magamra egy mosolyt majd eszembe jut, hogy miért is hívtam ide őnagyságát és felháborodva belekezdek mondandómba.-Mik ezek a ruhák?
-Hogy érted azt, hogy mik?-vonja fel bal szemöldökét és kezeit maga előtt összefonva vizsgálja a nyitott bőröndöt.
-Most komolyan amikor csomagoltál nekem néhány göncöt nem tudtál volna odafigyelni, hogy miket dobálsz a táskába?-vonom kérdőre és ő mint akinek leesik a tantusz merevedik meg egy pillanatra majd száját félig elnyitva keresi a megfelelő szavakat.
-Komolyan az a legnagyobb problémád, hogy egy napra nem a legdivatosabb ruhákban leszel?!Vagyis legalább addig amíg kilépsz a kórházból.Utána ahogy ismerlek úgy is átöltözöl.-neveti el magát egy kicsit Car, én pedig rájövök, hogy barátnőm nem hogy egyetért velem hanem még szembeszáll.-Szerintem nagyon is jól fognak állni neked ezek a színes ruhák.
-Majd meglátjuk.-horkantok fel és bal kezemmel kitolom az ajtón amit egy rántással be is csukok és megpróbálom magamra felaggatni a ruháimat.
*10 perc múlva*
-Na bejöhetek?-kopog be Carlyn a kórterem ajtaján én pedig egy "gyere"-t elmakogok és még mindig magamat nézve a tükörben hajtom fejemet a kezeimbe.
-Hűhaaa.-nyögi ki barátnőm amint meglát majd nevetését visszafojtva csodál meg engem.
-Igazán...öhm..pompásan nézel ki.-pillant rám nevetve majd vörös arcát meglátva engem is elkap a röhögőgörcs.
-Mintha lehányt volna egy szivárvány.-nevetek fejcsóválva és teszek egy két "tiszteletkört" a tükör előtt mielőtt elkezdeném rendbe szedni a hajamat.Na az is egy érdekes művelet lesz...
Egy ideig szórakozok a fésűvel meg a hajgumival, de a végén mérgesen ledobom a földre.
-Ez reménytelen!-sóhajtok és leülök az ágyra.
-Nos ez csak egy tipp, de miért nem hagyod kiengedve?
-Mi lenne velem nélküled!?-nevetek fel és odadobom Carnek a fésűt, hogy rakja be a bőröndömbe.
-Kész vagy?Mindened megvan?Biztos hazajöhetsz?-teszi fel sorban a kérdéseket barátnőm nekem pedig nevetni támad kedvem, hogy ennyire figyel rám.
-Igen!Azt hiszem!És ennyire hülyének nézel?-válaszolok sorban a kérdésekre.Mondjuk az utolsó az nem válasz hanem kérdés, de az lényegtelen.
-Akkor indulhatunk!
Az ajtón kiérve a recepciós pulthoz sietünk és amikor aláfirkantok minden szükséges lapot elindulunk kifelé.Az aulában még megpillantom Alexander orvost ezért utoljára intek neki egyet, de ő csak elfordul és megy a dolgára.Igazán kedves mondhatom.
-Ki volt ez?-húzogatja a szemét Car én pedig kicsit elpirulva hajtom le a fejem.
-Senki!
-Aha.Persze!-löki meg a vállam én pedig nevetve lökök vissza.
-Tényleg senki!-ismétlem magam és csak abban a pillanatban jut eszembe, hogy én ide nem fogok visszajönni két hetente csak azért, hogy cseréljék a gipszem!Majd Londonban megoldják.
'Louis?'-dobban meg a szívem ahogy meglátom őt, autójának támaszkodva lazán karba tett kézzel.'Hát eljött!'
Odafutottam volna hozzá, de azt mondta az orvos, hogy nem szabad sokat mozognom szóval csak szépen lassan közeledtem hozzá.
Pár centivel előtte megálltam és lassan felnéztem rá.Gyönyörű volt.Haja ugyanolyan kuszán állt mint mindig is szokott, napszemüvege pedig csak még jobban kiemelte igazán férfias arcát.
-Hiányoztál!-hajtom le újra a fejemet és várom a reakcióját.Nem tudom mit várjak.Megölel, nem érdekli vagy esetleg megcsókol vagy egyszerűen megpofoz bár magam sem tudom miért.Félek a reakciójától.
Sokáig csak csendben álltunk egymással szemben, de egyikünk sem szólalt meg.Az utcáról hallani lehetett az emberek kiabálását, dudaszókat, villamosok hangját, de én csak a szívem dobogását hallottam.
Egyik pillanatról a másra húzott oda magához és ölelt át olyan szorosan mintha csak azt jelképezni, hogy soha nem fog elengedni.Fejemet beletemettem a mellhasába, de továbbra sem néztem rá.
-Azt hittem, hogy haragszol rám!-kezdek el könnyezni és egy kicsit még jobban magamhoz ölelem.-Olyan voltál velem mintha nem is ismernél.Lenéztél és alig láttalak!
-Sajnálom!Sajnálom, hogy nem mentem be hozzád minden nap, hogy nem álltam melletted amikor kellett volna és azt is, hogy rád nyitottam a fürdőbe amitől seb keletkezett a halántékod felett és amiért itt kellett legyél.Mindent sajnálok!-szólal meg Louis és hangjából érződik, hogy megbánt mindent.
Kezét leveszi a derekamról és az állam alá helyezi, hogy felemelje a fejemet.Ha csak napszemüvegen keresztül is, de belenézhetek gyönyörű kék szemeibe és szívem még hevesebben ver mint azelőtt.Lehet, hogy korai még kimondani, de szeretem.
Ajkai lassan közelednek az enyémekhez és mikor elérik, Lou gyöngéden minden érzelemmel teli csókot lehel ajkaimra.
-Ó!Én mindig is tudtam, hogy Happy End lesz a vége!-kezd el tapsikolni és ugrálni mellettünk Carlyn mi pedig egyszerre fordulunk felé és nevetjük el magunkat.
-Azt hiszem ideje haza menni!-indulok el az autó felé és amíg Louisék bepakolják a bőröndöt a csomagtartóba addig beülök az anyósülésre és várom, hogy megérkezzenek.
*Szállodában*
-Megjöttünk!-kiabálok be az alkalmi szállásunkba és alig, hogy kiejtem ezt az egy szót a számon már mindenki fut felém.Egy nagyon nagy családi ölelés lett a vége amit persze Louis megint elrontott azzal, hogy az ágyról a fejünkre ugrott.Kösz Lou!
-Na és milyen volt a kaja?-kérdezi Niall már a konyharészben ülve.Érdekes, hogy-hogy férünk el 12-en abban az aprócska helységben, de megoldjuk.
-Mintha disznó lettem volna és minden nap moslékot adtak volna nekem.-fintorgok.-Egyszóval szar.-nevetem el magam Nialler pedig elkezd egy prédikációt Sidneynek, hogy milyen felháborító, hogy nem adnak semmi rendes ételt az ilyen helyeken.
-Kincsem ha tudtam volna, hogy ilyen rossz akkor viszek az én házi készítésű húslevesemből.Tudom, hogy mennyire szereted.-kezdi el simogatni a combom én pedig fejemmel Lou felé bökök, hogy nem előtte kéne az aggódó anyucit játszania.
-Abby mit mondott amikor elment?Nem hagyott semmi üzenetet?Vagy akármit?-terelem gyorsan a témát, de igazából is nagyon érdekel.
-Nem.csak összepakolt és elment.Harryvel kivittük a repülőtérre elbúcsúzott tőlünk és ment vissza New Yorkba.-világosít fel Pamela.
-Ohh.Értem.-szontyolodtam el.Azért egy búcsúlevelet vagy valamit hagyhatott volna.
-Mi ez a gyászos hangulat emberek?-tör be hirtelen Louis az ajtón és odajön mellém.-Kisasszony indulhatunk haza?
-Londonba?-csillantak fel a szemeim!Végre otthon lehetek.
-Nem az Antarktiszra!-viccelődik tovább majd a székről felhúzva betol a szobába.-Összepakolunk!A többiek már készen vannak.
*15 perc múlva*
-Ugye nem megint repülővel megyünk!?-kérdezem kétségbeesetten ahogy újfent megpillantom a 1D repülőgépét.
-Majd alszol egyet útközben és nem veszel észre az utazásból semmit.-jelenik meg mögöttem Liam és én mint jó kislány tanácsát megfogadva ülök fel rá.
Mellettem Louis foglal helyet és amíg a csomagokat elrendezi én előveszem az Ipodom és fülembe bedugva a fülhallgatóm próbálok ellazulni.
Mikor leül mellém épp a Moments szól tőlük és hallva a hangfoszlányokat kiveszi a bal fülemből a fülhallgatót és bedugja a sajátjába.
Folyamatos lejátszásra állítom, behunyom a szemem és várom, hogy teljesen beleéljem magam a dalba.Mellettem Lou halkan dúdolja úgyhogy teljes az élmény.Fejemet a vállára hajtom és a külvilágot kizárva adom át magam a pillanatoknak(moments).
*Otthon*
'Trrrrrrrrrrrr'
-Mi a...?-esek ki újfent az ágyból és a karomon a fájó pontot simogatva nézek ébresztőimre.
Louis és Harry két-két biztostűkkel teli pohárral a kezükben állnak fölöttem és már a hasukat fogva röhögnek szerencsétlenségemen!
-Ha most a másik karom is eltört miattatok akkor fussatok az életetekért!-nevetek én is és leülök Louis mellé az ágyra.-Hogy a francba kerültem haza?
-Hát tudod olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívünk felébreszteni ezért az ölembe vittelek le az autómig és onnan hoztunk ide.
-Milyen nap van?
-Még mindig hétfő.
-Ahha szóval 25-e van!3 nap múlva pedig szülinapom lesz!Ezaz!-kezdek el ujjongani és ugrálni, de Harry inkább leállít nehogy megint a kórházban végezzem.-Terveztetek valamit mára?
A két fiú egymásra néz és sunyin nemet intenek a fejükkel, de én tudom, hogy titkolnak valamit.
-Szóval valami titkos.-gondolkozok hangosan a fiúk pedig bólogatnak.-Zayn tudja?-teszem fel hirtelen a kérdést amire újabb bólogatás a válaszuk.
-Ez esetben..-kezdem el, de be sem fejezve a mondatot futok le a konyhában.Jé most jöttem rá, hogy Liaméknél vagyunk.
Zaynt a hűtőnél találom épp ki akar valamit venni, de én nemes egyszerűséggel bevágom az ajtaját és villámló szemekkel nézek rá miközben egyre előlrébb megyek ezzel elérve, hogy a falhoz érjen.
-Mit tudsz Malik?-bökök a mellkasára ő pedig ijedt tekintettel néz jobbra és balra, de szerencsémre senki nincs a közelünkben.
-Mi?Én?Mit kéne tudjak?-teszi fel az ostobábbnál-ostobább kérdéseket, de engem nem hat meg.-Nézd ott egy zsiráf!-mutat az ajtóra, viszont engem nem lehet ilyen egyszerűen lerázni.
-Louis és Harry titkolnak valamit!-vázolom fel a tényeket.-És biztos vagyok benne, hogy te is tudod, hogy mit..Szóval?-Zayn tartja a szemkontaktust, de tudom, hogy hamarosan megtörik.
-30 perc múlva megtudod!-csak ennyit mondd és mivel épp eléri a konyha asztalt lever egy tányért és amíg én odanézek ő szépen elfut előlem.
'Szóval van fél órám.Lehet, hogy szépen fel kéne öltözzek!Hacsak....'-gondolom magamban, de nem folytatom hanem köszönés nélkül belépek a liftbe, hogy hazamenjek.Ha ők így játszanak akkor én is.
*31 perc múlva*
A kanapén fekszek egy koszos, elnyűtt lila Jack Willis pulcsiban(amit Harry vett nekem Franciaországban), egy szakadt cicanadrágban és mamuszban miközben a L.O.L.-t nézem a TV-ben.Nem különösen köt le, de tudom, hogy nemsokára betoppanthatnak a fiúk.Hajamat csak lazán felkontyoltam és semmi sminket nem tettem fel.
Elmélkedésemet a lift hangja zavarta meg.Louis jött fel majd amikor meglátott kiköpte a rágót a szájából.
-Köszi.-nevettem.-Én is szeretlek.
-Nem csak..-kezdte miközben lehajolt felvenni a szőnyegről a rágóját.Hát szépen beleragadt ezért otthagyta.Szuper!-te meg, hogy nézel ki?
-Itthon talán estélyit kéne viseljek?-emelem fel bal szemöldökömet és látva Louis meglepett arcát legszívesebben hangos hahotázásban törnék ki, de tartanom kell magam a szerepemhez.
-Őőőő.Oké.Felőlem maradhatsz ebben mondjuk érdekes lesz így a kép..
-Milyen kép?-állok fel és megyek oda hozzá.
-Khm..-köszörüli meg a torkát-...Harry bejönnél?
Hazza fekete öltönyben besétál a nappaliba miközben Niall elindít egy lassú érzelmes számot.Mikor mellénk ér lerak az asztalra egy dobozt majd Lou mellé állt.
-Liam!-szól újra Louis most éppen Leeyum barátunknak.Ő egy fényképezővel a kezében áll Louis másik oldalára.
-Végül Zayn!-mire kimondja ő már benn áll egy csokor vörös rózsával a kezében amit átad Louisnak és odaáll Harry és Niall mellé.
-Tudod Hope.Amikor megláttalak 20 dobbanást hagyott ki a szívem ezért ezt jelképezve vettem neked ezt a 20 szál vörös rózsát.-kezdi el a "szertartást" és közben átadja nekem az óriási és gyönyörű csokrot.-Aztán mikor először meghallottam a neved egyből tudtam, hogy fontos személy leszel az életemben ezért itt ez a Hope feliratú nyaklánc amit most szeretnék neked feltenni!-nyitja ki a dobozt én pedig lélegzet visszafojtva fordulok meg és hajamat előlre véve engedem meg neki, hogy felrakja.-Végül, hogy még jobban bizonyítsam hűségemet megcsináltattam ezt!-húzza fel ingujját és csak akkor veszem észre, hogy a csuklójára tetováltatta azt a szót, hogy Hope!A nevemet!Ebben a pillanatban a könnyeimmel küszködve nézek újra rá ő pedig letérdelve ad át egy szál fehér rózsát.-Ezt pedig a szerelmemet és a megbecsülést jelképezi irántad.-már érzem, hogy folynak a könnyek az arcomon, de nem érdekel mert ebben a pillanatban én vagyok a legboldogabb ember a világon.-Hope Evans!Lennél a barátnőm?
-Természetesen!-ugrok a már felállt Louis nyakába.-Hogy is tudnék neked nemet mondani?!
-Hé ne sírj!-töröli le a könnyeimet.-Most boldognak kéne lenned!
-Az is vagyok.A világ legboldogabb és legszerencsésebb lánya.Szeretlek!
Ez után Lou két keze közé fogja arcomat és hosszan, de annál gyöngédebben megcsókol.
Liam ezalatt több mint 50 képet csinál, de még ez sem tud megzavarni mert csak az számít, hogy azzal a fiúval lehetek akit szeretek.Louis William Tomlinsonnal!
Ajándékok..:))
(20 szál rózsa(vörös..:D):
(Hope nyaklánc):
(Hope tetoválás):
(Egy szál rózsa(fehér.:D):
